A kávé „ára”
Hogyan működik a kávépiac?
A zöld kávé legnagyobb részét mintegy 130 éven át városi árutőzsdéken értékesítették, melyek roppant kaotikusnak tűnhettek: egy rakás férfi a parketten – ringnek is nevezték - papírdarabokat lenget, mindenki a saját nyelvén kiabál, és több telefont használ egyszerre, és látszólag parazitaként szívja magába napról napra valaki más pénzének nagy részét.
Akinek fontos a kávé vagy a transznacionális üzleti világ bármely aspektusa, jól tenné, ha félretenné az ilyen képeket pár percre. Először is, az árucsere folyamatosan helyeződik át a parkettről csendes irodákba és számítógépekre. Sokkal fontosabb megérteni, hogyan működnek az árutőzsdék, mi az, amit a kávéipar és a média a kávé árának hív, és miért fontos mindig ez a szám. A főbb szempontokat soroljuk fel először, majd részleteiben tárgyaljuk később.
1. Áru mindaz, amit venni, árulni lehet, amivel kereskedni lehet, beleértve a munkát és a szolgáltatásokat is. A kávét „puha áruféleségként" (soft commodity) tartják számon, más, nem tartós mezőgazdasági termékhez hasonlóan, mint a kakaó, a cukor és a fagyasztott narancslékoncentrátum. A kávé minden típusa „,puha áruféleség": a specialty kávé és az összes olyan kávébab, amely e minőség alá esik, azaz a fogyasztói kávé.
2. A kávénak létezik egy úgynevezett azonnali vagy készpénzes piaca (spot market), ahol a kávét az adott napon szerzik be és fizetik ki.
3. Létezik egy hosszú távú vagy határidős" piac is (futures market), amely lehetővé teszi a felvásárlók számára, hogy egy adott mennyiségű, adott minőségű kávéra kössenek szerződést, amelyet a megadott időpontban New Yorkba vagy egy másik kikötőbe szállítanak.
4. Amikor cikkekben vagy filmekben beszélnek a kávé „áráról", a szóval rendszerint arra a dollárban értendő összegre utalnak, amennyiért az arabika kávét árulják jelenleg a New York-i árutőzsdén, ahol egyaránt foglalkoznak azonnali és határidős kereske- delemmel is. Az árutőzsdét korábban New York-i Kereskedelmi Testületnek hívták, röviden NYBOT (New York Board of Trade): 2007-ben az Interkontinentális Tőzsde (Intercontinental Exchange, ICE) vette át az NYBOT szerepét, így az árucsere most az ICE-n zajlik. 1 Az árutőzsdén különböző minőségű kávékat árulnak, ezek leghétköznapibb neve "C" kávé. Ha valaki megközelítő képet akar kapni arról, hogy áll az arabikakávé-üzlet, a C árat kell megnéznie és annak változásait egy adott időszakban. A C kávé ára, az „arabika kávé viszonyítási pontja" és a legtöbbet használt szerződéses ár" az az összeg, amihez a kávéipar és a média nyúl az arabika árának meghatározásához. 2 A C ár egyben az is, melyet a Fair Trade és más felvásárlók használnak szerződéseikhez. A robusztával nagyrészt a londoni árutőzsdén kereskednek: ebben a fejezetben a kávéipar ezen oldalával nem foglalkozunk, de a robusztakereskedelem jellemzői gya- korlatilag megegyeznek az arabikáéval.
5. Minden nagy termelő, importőr és pörkölő, ahogyan a spekulánsok is, az ICE-n keresztül ad és vesz. Az egyszerű, gyakorlati kávékereskedés mellett bárki, aki mélyen a zsebébe tud nyúlni, és hajlandó nagy kockázatot vállalni, vásárolhat vagy árulhat határidős kávét vagy opciót.
Nagyszabású kereskedelem ez: a határidős kávé és az opciók áruforgalma az ICE-n keresztül összesen a világ éves kávétermelésének hétszeresét teszik ki". 3 Ez azt jelenti, hogy olyan gyakorisággal vehetnek és árulhatnak szerződéseket, hogy dollárban vett értékük összeadva hétszer nagyobb, mint a kávé valós, kézzelfogható értéke.
Miért kell ez a sok felhajtás és kiadás ahhoz, hogy kávéval foglalkozzunk? Nem lenne jóval egyszerűbb és valószínűleg olcsóbb, ha csak elküldenénk valakit a kávéültetvényre, megvenné ott a kávét, és elhajóztatná egy pörkölőig? Az első kérdésre a választ a történelemben, a másodikra a nagy mennyiségű kávéhoz kapcsolódó logisztikában és finanszírozásban találjuk. Másrészt viszont a Fair Trade és a közvetlen kereskedelem nem az ICE-n keresztül zajlik, vala- mint termesztők egy válogatott csoportja, köztük Price Peterson is (lásd Stratégiák a kávé minőségének javításához), elérte, hogy az évente rendezett internetes aukciókon bonyolítsa eladásait. Ez a cikk azonban azt próbálja felderíteni, hogy az arabika nagy részét mégis miért az ICE-n keresztül árulják és veszik.
A KÁVÉKERESKEDELEM TÖRTÉNETE
Noha a kávébabot és az italt magát már az 1620-as években árulták az utcákon néhány olasz városban, az első piac, ahol a kávébab mint árucikk fordult meg, Amszterdamban alakult ki az 1640-es években. David Liss regénye, az Egy kufár bosszúja visszaidézi a tőzsde és a rizikó izgalmait, ahogyan a kereskedők latinul, hollandul vagy portugálul kiabálják ajánlataikat az eladásra vagy vásárlásra. A kereskedők dánok, franciák, németek, hollandok és Spanyolországból vagy Portugáliából kiűzött zsidók voltak. 4 Mindenki próbálta kitalálni, mi történik a londoni, a hamburgi és még távolabbi városok piacain. A kávé felvásárlásának és eladásának üzlete már a kezdet kezdetétől valóban nemzetközi volt.
Ahogy a regény is bemutatja, a kávé határidős kereskedelme is a tizenhetedik századig datálható vissza. Ezekben az egyezségekben a kávéárusok egy megbízott kereskedővel (commission merchant) tárgyalnak egy adott mennyiségű, rendszerint meghatározott minőségű kávé megvásárlásáról, hogy a kereskedő egy későbbi időpontban szállítsa le nekik. A termelők üzlet ezen korai szakaszában a közvetítők, akik araboktól vették a kávét a Közel-Keleten, a megbízott vagy az kereskedőkön keresztül tudtak határidős kontraktusokat eladni Amszterdamban. Még visszatérünk ahhoz, hogy ezek a lehetőségek mit jelentenek még ma is az üzlet számára.
A határidős kontraktusok korai megjelenése ellenére a kávébeszerzés hosszú ideig túlnyomóan az azonnali piacon maradt. Ez nagyrészt azért lehetett így, mert nem csupán a termés volt rendkívül előrejelezhetetlen, hanem az áruk szállítása is, ami akkoriban vitorlás hajókon, nagy távolságokon történt. Ha egy hajó érkezett New Yorkba vagy egy másik kikötőbe, a szállítmány híre gyorsan terjedt a kereskedők között, és elkezdődött az alku. 1871 elején például az árusok New Yorkban 1375 zsák (200 font, 90 kg/zsák) brazil kávét vásároltak fel, melyet a Contest hajó szállított a kikötőbe, valamint további 967 zsákot a Freya hajóról. 5
Az azonnali kereskedelem azonban kaotikusnak és költségesnek bizonyult sok üzletember számára: „a kontrollálatlan készpénzes piaci spekuláció a piac katasztrofális összeomlásához vezetett 1880-ban". 6 Két évvel ezután kávéfelvásárlók egy csoportja megalakította New York Város Kávétőzsdéjét, így az 1870-ben alapított gyapottőzsde példáját követve határidős szerződéseket lehetett vásárolni és eladni.
A történet másik alapvető eleme a szállítással kapcsolatos. Az 1870-es években számos országban vasútépítési láz indult, és rendszeresen üzemeltetett óceánjáró gőzhajók kezdték átvenni az árut, amit a vonatok a kikötőkbe szállítottak. Ezek a fejlesztések ritkán értek el a kávétermő országok minden részébe akkoriban, vagy akár még hosszú évtizedekig: az 1950-es évekig és még azon túl is rengeteg kávé érkezett a hegyekből emberek vagy szamarak hátán. Afrikában vagy Mexikóban például az utak a mai napig gyakran olyan rosszak, hogy a kávé szállítása drága és lassú.
Mégis, mire a New York-i Kávétőzsde megnyitott 1882-ben, a hajóztatás olcsóbb és megbíz- hatóbb lett. 1886-ra telegrafvonal kötötte össze Brazíliát az Amerikai Egyesült Államokkal, 7 így a legnagyobb kibocsátó országból érkező, ellátmánnyal kapcsolatos információk szinte azonnal eljutottak az amerikai kereskedőkhöz. Az üzlet beállt abba a kerékvágásba, amelyben még ma is halad. Néhány éven belül a telefon, majd később a számítógépek és az internet felgyorsították a kávékereskedelmet, de nem változtattak az alapvető körvonalakon.
A KÁVÉ „C” ÁRÁNAK LÉTREHOZÁSA
Elméletben bármilyen terméket el lehet adni a határidős kontraktusok rendszerében olyan szerződésekkel, amelyekben bizonyos összeget az adott pillanatban fizetnek, és a kialkudott teljes összeget akkor, amikor az árut leszállították. De nem sokan írnának alá egy szerződést mondjuk egy autó megvételére hat hónappal későbbi időpontban, ha tudják, hogy autókat akkor is fognak árulni. Az autó ára, amit meg akarunk venni, valószínűleg ugyanannyi lesz hat hónap múlva is, eltekintve a benzinárak hullámzásától, ami vagy a kitermelőknek, vagy a fogyasztóknak kedvez. A határidős kontraktusokkal azonban csökkenthetjük valamennyire a rizikót, ami bármi olyan termék beszerzésénél fennáll, amelynek hozzáférhetősége és mennyisége gyorsan változhat: ez a probléma elsősorban a mezőgazdasági termékekre igaz. Azzal, hogy meghatározott mennyiségű és minőségű kávé leszállítására írnak alá szerződéseket, enyhíteni lehet - vagy legalábbis meg lehet kísérelni enyhíteni - az üzleti hullámhegyeket és -völgyeket, melyek a múltban már annyi céget tettek tönkre. A határidős üzletelés kiszámíthatóbbá teszi az életet: a határidős kontraktusok megvétele lehetővé teszi a cukorkagyárosnak például, hogy már márciusban tudja, mennyit fog fizetni a cukorért szeptemberben, és tervezhet ezzel a költséggel. A cukorkagyáros „beárazhatja" a cukrot, ahogy az árutőzsdén dolgozók mondják.
Az előrejelezhetőség iránti vágy vezetett végül a C ár létrehozásához. Az adott napon állapítják meg, óráról órára, ahogy a kereskedés zajlik, átlagolva a tizenkilenc különböző országból érkező, lágy, mosott (nedves feldolgozással készült) arabika kávéra kötött „közeli” határidős szállítási szerződéseket. Brazília, köszönhetően annak, hogy újabban több figyelmet fordít a minőség javítására, hamarosan a listára kerül. A „közeli" a legközelebbi lehetséges szállítási dátumra vonatkozik.
A C szerződéseken keresztül értékesített kávét viszonylag jó kávénak tekinthetjük, de semmiképpen sem nagyszerűnek a kávéipar legkifinomultabb ízlésű szakértői szerint. Néhány ország kávéja stabilan az átlagos C ár felett kerül eladásra, míg a más földekről származó kávé ára tartósan a C szint alá esik. 2001 elején a kolumbiai kávé például 4 cent felárral került forgalomba, a mexikói kávék pedig 7 cent engedménnyel fontonként. De 2011 júliusára a mexikóiak elérték a C szintet, míg a kolumbiaiakra 2 cent felárat írtak elő (vagy 200 „bázispontot"). Ekkor az ecuadoriak mínusz 4 centen álltak. 2013 márciusi szállításra a ruandai kávékat 3 és 1 cent közötti engedménnyel kínálták, míg a brazil kávéknál fontonként 9 centet is engedtek, 8 ami azt jelenti, hogy a kereskedők szerint a minőségnek van még hova fejlődnie.
HATÁRIDŐS KERESKEDÉS A KÁVÉVAL
Hogyan működnek a határidős kontraktusok? Hogy logikus módon juthassanak határidős üzletekhez, egy adott árucikk használóinak tisztában kell lenniük az előállítás költségeivel, beleértve persze magát a terméket is. Tehát ha egy importőr kiszámolja, hogy akkor tud profitot termelni egy adott kávétípussal, ha fontonként 2 dollárért tudja megvásárolni, akkor ezen az áron fogja megvenni. De az azonnali árak hullámzóak: mindig kockázatos volt csupán az azonnali piacon venni kávét, hiszen az árak hirtelen jóval a fölé mehetnek, amit egy importőr még ki tud fizetni úgy, hogy haszna is maradjon. Az azonnali piacon, ahogyan láttuk, nem sok mindent lehet előrejelezni a kávé árával kapcsolatban, ha lehet egyáltalán bármit is. A megoldás – legalábbis elméletben –, hogy lépést tartsunk a határidős piaccal, és amikor a szállítási költségek a jövőre vonatkozóan lejjebb esnek, jelen példánkban 2 dollárra vagy az alá, írjunk alá egy határidős kontraktust. Minden cég és egyéni kereskedő a számítógépnél ül és figyeli az időjárási előrejelzéseket és a további információkat a kibocsátó országokról. Az elismert előrejelzők véleménye azzal kapcsolatban például, hogy mennyi kávét termelnek majd Kolumbiában egy adott évben, nagy hatással van a határidős piacra.
A határidős kontraktusok másrészt hasznosak is gazdasági szempontból: a tőkét az importőr kezében tartják, hiszen csak egy kis összeget kell a brókernek kifizetni, valamint egy bizalmi összeget, az üzlet „biztosítékát❞ letétbe tenni valahol. Ez az összeg olyan, mint a foglaló egy ház vásárlásakor, mely biztosítja, hogy a szerződést valóban teljesíteni fogják. Az utóbbi években néha még a brókereket is kiiktatták a folyamatból, hiszen az emberek a számítógépükön is tudnak határidős kontraktusokat vásárolni.
A nagy importőrök, mint a Folgers például, az ICE-n keresztül vásárolnak arabikát. A bizonyos kávékra specializált cégek kipróbálhatnak sok különböző kávébabot, tegyük fel a kolumbiai Andokban termő egyik fajtából. Miután kiválasztotta a legjobb kávékat a több száz közül, ami abból a régióból elérhető, az importőr egy tíz-tizenkét kávéból álló listát kínálhat a pörkölőnek. A pörkölőcég csak kisebb adagokat kap ezekből a kávékból, néhány dekát vagy fél kilót egyszerre, és egy mintapörkölőben készíti el. A mintacsomagok alap- ján a pörkölőcég eldönti, melyik kávébabból akar nagyobb mennyiségben is rendelni. Az importőr jár utána, tárgyal és végzi a papírmunkát a terepen, így a pörkölőnek csak arra kell koncentrálnia, hogy a kávé fogyasztásra készen álljon a vásárlók számára. Csak a legnagyobb és a legismertebb pörkölőcégek engedhetik meg maguknak, hogy saját embereiket küldjék a tengerentúlra, rossz utak mérföldjein át az egyes ültetvényekre vagy a szövetkezetekhez. Még a legnagyobb cégek is, ahogyan a Folgers példája mutatja, legtöbbször egyszerűen a tőzsdén keresztül vásárolnak. A „nagy" kávékat - íme, még egy igen pontatlan terminus! - elszánt kalandorok fedezik fel a kibocsátó országokban, akik készek elviselni a nehéz utazásokat hónapokon át tartó távollétet az otthonuktól. 9
Hogy részleteiben megvilágítsuk hipotetikus C beszerzésünket, képzeljük el, hogy egy importőr, aki szorosan követi az időjárást és a politikai eseményeket a kibocsátó országokban, úgy dönt márciusban, hogy szeptemberi beszállítással vásárol kávét. Tekintve, hogy a kávé jó néhány hónappal később érkezik, mint amikor a szerződést megkötik, az importőr határidős kontraktust ír alá a brókerrel, vagy közvetlenül az interneten köt üzletet, és leteszi a biztosítékot. Tegyük fel, hogy a szerződésben szereplő ár 2 dollár/font (4,4 $/kg) egy bizonyos minőségű kolumbiai kávéra vonatkozóan, melyet július 12-én szállítanak le New Orleansba. A C szerződések minimum 37 500 font (16 875 kg) kávénál kezdődnek: egy vásárlásra kötött egyezmény meghatározhat számos más C szerződést is, számos máson a minimum mennyiség többszörösét értve. 10 Ez a típusú kereskedelem nem a gyenge idegzetűeknek vagy a kispénzűeknek való!
Ha időközben importőrünk pénzt tud termelni határidős kontraktusok adásvételével, annál jobb. Persze a spekulánsok csak azért vesznek részt a játékban, hogy az ilyen szerződésekkel üzleteljenek, és még csak eszükbe sem jut, hogy valójában kávéhoz jussanak, még kevésbé, hogy megpörköljék. És a végső bonyodalom, hogy az importőr megpróbálhatja fedezni (hedge) a rizikóját azzal, hogy másik határidős kontraktust is köt, hogy egy kicsit bebiztosítsa magát: ha az első szerződést valóban arra tette fel, hogy az azonnali ár lemegy majd, a második szerződést teheti fel, hogy az azonnali ár felmegy. A cél, hogy elkerüljön egy katasztrofális veszteséget, ha az árak az eredeti tervével szembemennének. 11 (Az árucikkre kötött üzlet fedezeti ügyletét [hedge] ne tévesszük össze a „fedezeti alap" [hedge fund] jelenségével, a szerencsejáték egyik végső formájával, melyben a gazdag emberek nagy kockázatot vállalnak részvények, ingatlanok stb. megvásárlásával.)
Ha bárki kávét vesz és megérzi, hogy a C ár változni fog, vásárolhat opciókat. Ha úgy látjuk, hogy az ár nőni fog, például mert egy fagy Brazíliában károkat okoz az ellátmányban, vásárolhatunk egy „vételi" opciót (call option). Ez jogot ad arra - de nem kötelez! -, hogy biztos áron vásárolhassunk kávét. Később, amikor a kávé megérkezik, eladhatjuk a magasabb azonnali áron, így már maga a szerződés hasznot hoz. Ugyanezen módszert követve eladhatunk egy „eladási" opciót (put option) is. Ebben az esetben jogunk lesz arra, hogy eladjuk kávénkat egy meghatározott áron: persze valakinek meg kell vennie ezt az eladási opciót. Később, amikor az azonnali ár felmegy, eladjuk a szerződött mennyiséget a megbeszélt áron, és az alacsonyabb azonnali áron veszünk helyette kávét. És megint csak magán a szerződésen kerestünk, anélkül, hogy kávét pörköltünk volna, és sokszor anélkül, hogy átvettünk volna egy kávészállítmányt, vagy egyáltalán láttuk volna.
Tegyük fel, hogy úgy gondoljuk, az azonnali ár esni fog. Akkor ellenkezőleg járunk el: eladunk vételi opciókat és/vagy veszünk eladási opciókat. Aki vásárol egy vételit tőlünk, ki kell fizetnie a megegyezett árat, miközben mi megvásároljuk a kávét alacsonyabb áron az azonnali piacon. Aki eladott egy eladásit nekünk, annak tiszteletben kell tartania azt az árat, azaz ki kell fizetnie a meghatározott összeget fontonként, miközben mi alacsonyabb áron vásárolunk az azonnali piacon. Legalábbis ebben reménykedünk.
Ezek a kávé nagybani kereskedelmének alapvonalai, ami az egyik kulcstényező a kávé árának meghatározásában. A C piacnak még számos más aspektusa is van - például a küszöbár növekedése" (strike increment) -, amiket nem részletezünk itt. De az alapok ezek.
ÚJABB KERESKEDELMI TRENDEK
Mindig lesz valaki, akinek az azonnali piacon kell kávét vásárolnia. Tegyük fel, hogy egy importőrnek nem áll érdekében határidős üzletekre feltenni, ellenben nagy zöldkávé-árukészlet áll rendelkezésére. Ha az azonnali ár felmegy, eladhatja a raktározott kávét a megkötött határidős kontraktusoknál magasabb áron: amikor pedig a szállítmányok beérkeznek, alacsonyabb áron töltheti fel újra készleteit. Azaz kifizetődő nagy játékosnak lenni árukészlettel és sok készpénzzel vagy elérhető hitelekkel.
És ismét megjegyzendő: mindez a kávéval való üzletelés rizikójának legnagyobb részét hivatott csökkenteni. De a határidős kontraktusok nehezen oldanak meg bármit is. Hogy csak néhány példát vegyünk az árak hullámzásaiból, 1994 tavasza és 1995 augusztusa között a C kávé értéke először több mint négyszeresére ugrott, majd lezuhant tizennégy hónappal azelőtti kezdőára alá. 12 Íme a C ár változásai 1997 márciusától júniusig, ami elismerten az üzlet kíméletlen időszaka volt: 13
• Február 14.: 180. Az árak idáig felmentek, miután az a szóbeszéd járta, hogy a dél-amerikai országok nem engednek exportkvótáikból.
• Február 27.: 172,85. Az ár nyilvánvalóan esett a korábbi hír óta, de ezen a napon a The New York Times megírta, hogy a C kávé ára 59 százalékkal nőtt január 1-je óta. A február 27-re tapasztalt növekedést azzal magyarázták, hogy Kolumbia kávészüretét heves esőzések veszélyeztették.
• Március 13.: 205. Nem található magyarázat. 14
• Március 14.: 182,5. Az árak estek a hírt követően, hogy Brazília és Kolumbia növelik az export mennyiségét.
• Március 26.: 179,3. Miután pár napig tovább esett, az ár most megugrott azon kilátások hatására, hogy a szállítmányok szűkösek lesznek.
• Április 10.: 189,7. Egy kolumbiai hivatalnok azt jelezte, hogy a termés hazájában és Brazíliában kiábrándító lesz.
• Április 17.: 208. Az árak felszaladtak, miután egy hír szerint a készletek szűkösebbek, mint várták, és mert brazil kikötőmunkások a legfontosabb kikötőben, Santosban sztrájkba kezdtek.
• Április 30.: 226. A Folgers, a legnagyobb amerikai pörkölőcég felemelte kiskereskedelmi árait az „ez évi szállítmányokkal kapcsolatos növekvő félelmek" hatására.
• Május 14.: 241. A brazíliai szárazságról szóló hírek felvitték az árakat.
• Május 20.: 253,1.15 Alacsony brazil terméshozamra számítva a Folgers ismét emelt kiskereskedelmi árain.
• Május 30.: 318 volt a napi csúcs, a C 314,8-es áron zárt. A sokk a lehetséges brazíliai fagy, valamint a nicaraguai és más termelők gyenge szüretéről érkező híreknek köszönhető.
• Június 3.: 254. A határidős kontraktusok 22,45-tel estek vissza: a brazil fagyoktól való félelem véget ért.
• Június 18.: 208,7. Az árak tovább estek a brazil kilátások javulásának köszönhetően - most nőnek, mert az Amerikai Egyesült Államok készletei „szűkösek" lehetnek a dél- amerikai szüretig.
• Június 24.: 175,5. Egy termés-előrejelző bőséges termést jósolt Brazíliában.
Ehhez hasonló hullámzások - noha nem ilyen szélsőséges ütemben - máig is tartanak, és valószínűleg még fognak is hosszú ideig. Az 1997-eshez hasonló hírek megjelennek, megerősítik őket, elvetik vagy ellentmondanak nekik, és mindez jelentős hatással van a C árára. Egy előrejelzés lehet rossz, csak pletyka, egyenesen hazugság - a brókerek sosem lehetnek biztosak benne. Az biztos, hogy 1997-ben senki, aki kávéval kereskedett, nem láthatta előre a vietnami termelés emelkedését, ami hihetetlen mértékben hozzájárult a C ár lenyomásához a 2000-es évek elején.
A szállítmányok változásai – akármilyen típusú kávéról legyen is szó, akár a robusztáról is – nagy hatással lehetnek az ICE piacra, illetve a zöld kávé árára: arra, hogy mennyit kell a pörkölőknek fizetniük. Amikor az 1990-es évek végén óriási mennyiségű robuszta kezdett érkezni Vietnamból, lezuhant mind a robuszta, mind az arabika ára. A robuszta áresése nyilvánvaló, de vajon miért esett az arabika ára is? Azért történt, mert a nagyvállalatok robusztát használtak a csomagolt kávéhoz, és különösen néhány olasz és francia pörkölő használt és használ még ma is robusztát az eszpresszókeverékekhez. Emellett pedig a piac legnagyobb szereplői elkezdték megtalálni a módját, hogyan vegyék el a robuszta harsány ízét pörkölés után, vizet vezetve át a kávébabokon, így több robusztát tudtak adni a keverékekhez. Ennek eredményeként az arabika iránti kereslet csökkent, és vitte magával az árakat.
Amikor a C ár felmegy, ahogyan 2010 júniusa és 2011 áprilisa között meredeken tette, a jobb kávék árát is magával húzza általában. Tom Owen, a Sweet Maria's Coffee széles körben elismert kávéfelvásárlója és szakértője jegyezte meg, hogy „az árak, amiket az importőröknek fizetünk, és amit az importőrök fizetnek a termelőknek, rendszerint a C piactól függenek: a szerződéseket »>C piac + 0,40 $ + importköltségek«< vagy »C piac + 0,40 $« számítással írják. Így ha a piac felmegy, a szerződések is többet érnek". 2010 végén a Sweet Maria közvetlenül a termelőktől vásárolt kávéjára kötött szerződéseinek értéke „körülbelül 2,79 $ volt fontonként (6,1 $/kg)".16 De mivel azokat a szerződéseket is a C ár kötötte, a Sweet Maria és más impor- tőrök kávéfelvásárlásra fordított költségeinek is nőnie kellett. Így végül, ha a C ár felmegy, az importőrök is emelni fognak az árakon, melyeken a pörkölőknek adják el a kávét.
Minden nehézség ellenére még mindig a C ár a legjobb módja annak, hogy az arabika piaci árát követni tudjuk. A C érték mindig használható a kávéüzlet helyzetének felmérésére. Amikor az ár lecsúszott épp csak 40 cent közelébe 2001 végén (0,88 $/kg), ez az összeg általában jóval a latin-amerikai és más termelők előállítási költségei alatt volt. Röviden tehát nem érte meg kávét termelni, és sok termelő otthagyta az ipart. Hatalmas gondban volt a minőségben a robuszta és az arabika között álló középkategóriás kávé, de 2010 októberére a C kávé 2,00 $ (4,4 $/kg) fölé csúszott a világon egyre növekvő keresletnek és a kolumbiai szegényes szüretnek köszönhetően, ami már a harmadik volt a sorban. 2011 áprilisának végén az ár elérte a 3,10 dollárt (6,8 $/kg), a legmagasabbat, amin 1997 óta állt. Ahogy már megjegyeztük, mindez az igen jó minőségű kávét is érinti, pedig a legjobb kávébabok nem mennek át az ICE-n.
KÖVETKEZMÉNYEK A TERMELŐKRE NÉZVE
Amikor a C ár magasan áll, a kávéipar minden szegmense reagál erre: minden résztvevőnek többet kell fizetnie a kávébabokért, mert nő az általános kereslet. A termelők többet kaphatnak a terményeikért, különösen a közepes minőségű kávéért (az elsőrangú, kóstolásnál 80 pontot vagy annál többet elért kávék kereslete sokkal kevésbé rugalmas). Ha a termelők több pénzt kaphatnak, előfordulhat, hogy a szövetkezeteknek jelentős nehézségekkel kell szembenézniük, hiszen a tagok felrúghatják a status quót és eladhatják a kávét a közvetítőknek ahelyett, hogy tiszteletben tartanák az előzetesen aláírt közös szerződéseket. Hihetetlenül nehéz lehet vissza- utasítani valakit, aki megjelenik az ültetvényen, és a helyszínen kínál készpénzt a termésért. A helyi felvásárlók - akiket gyakran coyotéknak hívnak, ami nem túl kedves elnevezés (coyote: prérifarkas – a ford.) — alacsony árakat kínálhatnak, ha rossz idők járnak; de akár magasak, akár alacsonyak az árak, a rendelkezésre álló készpénz sokszor a termelők álma, súlyosabb esetekben pedig keservesen rá is vannak szorulva.
A szövetkezetektől megkapni a pénzt azután, hogy végre leszállítja a kávét és megkapja az ellenértékét, azt jelentheti, hogy egy családnak sokáig kell várnia, mire végre jövedelemhez jut. Ha egy szövetkezet tönkremegy, amikor jó árak vannak, hihetetlenül nehéz lehet újra helyreállítani.
A kávé vételének és eladásának semmilyen módja sem biztosítja a profitot, akár az ICE-n keresztül, akár másképp történik. Ha valaki szerződésekkel arra tesz, hogy az árak emelkedni fognak, de ehelyett zuhannak, veszíteni fog. A fedezeti ügyletek csak bizonyos mértékig védik a kereskedőket.
A brókerek és a spekulánsok paraziták vajon? Nem termelnek kávét, sokszor nem is fontos számukra (csak egy árucikk a sok közül) – lehet, hogy soha nem is látják. Azért dolgozhatnak, hogy más emberek pénzét használják. De lehetővé teszik a tőke áramlását egyik helyről a másikra, termékeny vállalkozásokhoz, és ha a dolgok jól mennek, pénzt keresnek valakinek. Ilyen a világ: és bármi is legyen a csészénkben, a C piaca tovább él.
Szólj hozzá