Az Íz ökológiája
A robuszta kávé és a specialtyforradalom korlátai.
A legutóbbi generáció legmeghatározóbb története a kávé világában a specialty kávé forradalma volt. Az 1980-as és 1990-es években a kávépiacon új szegmens emelkedett ki (legalábbis az Amerikai Egyesült Államokban), amit néha még juppi kávénak" is hívnak. A specialty kávék fontos részét képezték az „etikus kávék" - fair trade, tanúsítvánnyal rendelkező bio, madárbarát és így tovább. Ezek az etikus kávék egyben elégítették ki a fogyasztók vágyát, hogy jó kávét igyanak, azzal a kívánsággal, hogy fogyasztásuk etikus módon történjen.1 Egyebek közt a specialtyforradalom a fenntartható fejlődés egy új modelljét is kínálta a kávétermesztő földművesek számára a történelmileg alacsony árak időszakában.
Úgy tűnik, hogy van itt egy rejtett narratíva, a történet egy fonala ismétlődik a kávéiparral foglalkozó újabb népszerű és tudományos irodalomban. Könyvek, mint Mark Pendergrast Uncommon Grounds című írása, valamint Gregory Dicum és Nina Luttinger The Coffee Book című kötete a globális kávéiparral kapcsolatos áttekintésüket a specialtyforradalommal és az etikus kávékkal foglalkozó tanulmányokkal zárják. 2 A legfrissebb tudományos irodalom a kávéval és a fejlődéssel kapcsolatban hasonlóan állítja túlnyomó mértékben a globális kávéipar ezen szektorát a középpontba. A mögöttes üzenet ezekben a tanulmányokban azt sugallja, hogy a specialty és az etikus kávék egy nap talán a globális kávépiac mércéjévé válnak. Minden kávé etikus lesz, fenntartható és jó ízű.
Persze mindez remek lenne, azonban nem tűnik jellemzőnek a kávé átfogóbb történetét nézve a huszadik század során. Mindazon figyelem mellett, amit a specialty kávé kap, a legtöbb becslés szerint a globális piac húsz százalékát teszi ki- és az etikus kávék ezen belül még kisebb szeletet képeznek. A világon termelt és kereskedelmi forgalomba került kávék többsége nem specialty kávé. Míg egyes tömegpiaci kávékra hatott a specialtyforradalom minőségre és ízre fordított figyelme, a legtöbbre nem. És ami ennél is fontosabb, a kávétermesztés ökológiai megkötéseit figyelembe véve tudhatjuk, hogy a világ legtöbb kávétermesztője nem tud megfelelni a jelenleg érvényes specialtymodellnek. Csupán egy maréknyi kávétermő környezetben, többnyire Latin-Amerika északi részén és Kelet-Afrikában lehetséges előállítani azt a magas minőségű arabika kávébabot, ami bármely spacialty kávé elengedhetetlen kiindulópontja. A brazil, a nyugat- és közép-afrikai, termelni, hatalmas mennyiségekben. Ezek a kávék mindentől függetlenül kistermelők millióinak valamint ázsiai kávéültetvényeken továbbra is a közép- és alacsony színvonalú kávét fogják meg- biztosítanak megélhetést (bármilyen is az) világszerte, és éppen ezért éppúgy figyelmet érdemelnek.
A globális kávépiac az arabika kávét nagyjából három tág kategóriába sorolja, a legmagasabbról durván a legalacsonyabb minőségig: (1) colombian milds; (2) ,,other milds" és (3) brazil naturals. Botanikai értelemben minden specialty kávé arabika (Coffea arabica), noha nem minden arabika kávé specialty. A kávé minőségének nagy része múlik azon, hogy a kávé- cserje milyen adott típusát termelik, a termővidék ökológiai feltételein, ahol művelik, és azon, hogyan dolgozzák fel a babokat. A specialty arabika kávék a fent említett első két kategóriába tartoznak. A 2009/2010-es szüreti évben a kolumbiai és az egyéb milds babok együtt a globális termelés kevesebb, mint egyharmadát tették ki csupán (32,35 százalékot). 3 Ugyanebben az időszakban a brazil naturals kávék a globális termelés nagyjából másik harmadáért feleltek (32,16 százalék). Ez az az alacsony-közép minőségű arabika kávé, amit sok élelmiszerbolti és tömegpiaci keverékben megtalálunk.
Ma a globális kávékereskedelem legnagyobb szegmensét a negyedik (és vitathatóan a legalacsonyabb minőségű) kategória, a robuszta alkotja. Botanikai értelemben véve a robuszta ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint az arabika kávé, de ez egy másik faj (Coffea canephora, robuszta típus). A robuszta jelenleg a globális kávépiac nagyobb részét tudhatja magáénak, mint az összes specialty és etikus kávé összességében (35 százalék a legutóbbi adatok szerint). Ez különösen meg- lepő, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a robusztát nem termelték világpiaci méretekben, és nem kereskedtek vele a huszadik század elejéig, és hogy a növekedés nagy része az utóbbi fél évszázadban következett be. A robuszta terjedése hozzájárult az afrikai és ázsiai termelők globális kávégazdaságban elfoglalt vezető szerepének helyreállításához, szinte teljes összeomlásuk után a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején. 4 A robuszta elterjedt, számos komoly kihívás ellenére is. Az ízzel kapcsolatos problémákon túl - ami már önmagában is jelentős – az egyszerű gazdasági számítások is azt erősítették volna, hogy a robuszta nem járható út. A huszadik század nagy részében a globális kávépiac az arabika kávé túlkínálatával küzdött, ami alapján azt lehetett gondolni, hogy nincs túl sok hely egy még alacsonyabb minőségű kávé számára. A termesztők nézőpontjából pedig a robuszta általában kevesebbet hoz a házhoz, mint az arabika.
A robuszta mindezek ellenére gazdaságilag és ökológiailag is járható útnak bizonyult. A robuszta termesztése fogyasztása három nagy hullámmal terjedt el. Az első hullám a Holland Kelet-Indián és Afrikán söpört végig 1910 és 1930 között, a gyarmati fejlődés érdekében felállított birodalmi tervek részeként. A második hullám, legnagyobbrészt Nyugat- Afrikában, a második világháborút követő évtizedekben indult. A harmadik hullám az afrikai és ázsiai termesztők (újra) feltűnését hozta, és jelentős, úttörő robusztaültetvények megjelenését először az amerikai kontinensen. A huszadik század utolsó felében Uganda, Indonézia, az Elefántcsontpart, Brazília és mindenekelőtt Vietnam bukkant fel mint a globális kávéipar legnagyobb szereplői, igen jelentős robusztakészletekkel és exporttal. Vietnam mára átvette Kolumbia helyét a világ második legnagyobb kávétermelő országaként.
Ezen trendek ellenére a robuszta szinte láthatatlan maradt a kávéval kapcsolatos tudományos és népszerű irodalomban. Miért kapott a robuszta ilyen kevés figyelmet, ha ilyen jelentős helyet foglal el a globális kávétermesztésben? Az egyik válasz az, hogy a robuszta áruláncát nehéz lekövetni. A robusztát mindig is hatalmas mennyiségekben vásárolták fel a nagy pörkölők. Tekintve, hogy a robuszta alacsony vagy középszerű minőségéről híres, a pörkölök általában nem emelik ki használatát keverékeikben. A legtöbb specialtykávé-pörkölő harciasan foglal állást a robuszta ellen: ők mindannak az antitézisét látják a robusztában, amit a specialty kávé képvisel. Ez a szemlélet a másik oldalon nagyban befolyásolta az akadémikus és népszerű irodalmat. Hétköznapi megfigyelés például, hogy a globális kávéválságot a 2000-es évek elején a robusztatermesztés gyors elterjedése gerjesztette Vietnamban az 1990-es évek során. 5 Röviden: a robuszta kapta a gaz cselszövő szerepét a kávé globális történetében.
Mindennek ellenére a robuszta kávé sikeres a piacon a huszadik századon átívelő gyarmati, nemzeti és többoldalú fejlesztési sémáknak köszönhetően. A robuszta története rávilágít a fejlődés titkolt történeteire is ebben az időszakban. A robuszta biológiai és politikai folyamatok összefonódásának, termőföldek és intézmények összjátékának eredményeként juthatott a csúcsra. A kibocsátó országokban a termesztők, akiket nemzeti és nemzetközi intézmények sokszor buzdítottak erre, azon ökológiai feltételek miatt választották a robusztát, amelyek meggátolták őket az arabika termesztésében. A nemesítők és a tudósok, akiket gyakran birodalmak, államok vagy nemzetközi intézmények támogattak, gondosan válogatták ki és módosították a robuszta növényt és környezetét. A fogyasztó országokban a robuszta rést talált az elsősorban ár, mintsem az íz által befolyásolt piaci szegmensben. A huszadik század során a robusztatermelés és-fogyasztás így együttesen fejlődtek. Új robusztafrontok nyíltak Afrikában, Ázsiában, és végül az amerikai kontinensen. Ugyanebben az időszakban a robusztafogyasztás új formái bukkantak fel, pörkölt és őrölt keverékekben, majd később instant kávékban. A legtöbb esetben a gyarmati és önálló államok a „fejlődés” valamiféle verzióját elősegítendő terjesztették a robusztaművelést, rendszerint a kis földműveseket megcélozva, mintsem a nagybirtokokat. 6 Röviden, a „rossz robusztaszektor önmagában is fejlesztési tervek számos generációjának eredménye.
AZ ELSŐ HULLÁM: ROBUSZTA, ROZSDA ÉS ÖKOLÓGIAI FORRADALOM A RÉGI VILÁG KÁVÉIPARÁBAN – 1900-1940
Az 1800-as évek közepe előtt az arabika volt a világ egyetlen művelésbe vont kávéfajtája. A tizen- magasra szökött. kilencedik század során a kávé iránti igény Európában és Észak-Amerikában Trópusi termesztők világszerte nekiláttak, hogy kielégítsék ezt a növekvő igényt, és az évszázad legnagyobb részében a kávé iránti kereslet magasan túlszárnyalta a kínálatot. Új arabikafrontok nyíltak Latin-Amerika északi részén, Jáván és Szumátrán, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Ceylon szigetén, Madagaszkáron és még sok más helyen. E kávévidékek közül sok, különösen Latin- Amerika északi részének hegyvidékes magaslatai nagyon hasonlítottak az arabika kávé eredeti környezetére Délnyugat-Etiópia hegyoldalain. Mások azonban nem. A termesztők olyan területekre kényszerítették az arabikát, melyek már a faj ökológiai határait feszegették: az Indiai- és a Csendes-óceán medencéjének párás, parti, alacsonyan fekvő vidékeire, vagy Brazília olyan szubtrópusi részeire, melyek az eredeti élőhelyhez képest szárazabbak vagy hűvösebbek voltak, és amelyek közül néhányon esetenként gyilkos fagy pusztított. Az alacsonyabban fekvő területeken termelt arabika kóstolási minősége gyakran alacsonyabb, mint a hegyekben termesztett arabikáé, de az észak szomjas piaca azért fel tudta szívni ezt is.7
A tizenkilencedik század végén aztán járványszerű betegség söpört végig az ültetvényeken az Indiai-óceán medencéjében és a cendes-óceáni vidékeken. A kávélevélrozsdát (melyet a Hemileia vastatrix gomba okoz) először ceyloni kávéültetvényeken fedezték fel 1869-ben. Két évtizeden belül a járvány több mint 1 000 000 £ veszteséget okozott a szigeten: az 1880-as évek közepére a sziget kávéipara szinte teljesen összeomlott, és a termesztők elhagyták a kávét a teáért cserébe. 1870 és 1920 között a kávélevélrozsda az Öreg Kontinens összes kávézónájában elterjedt, és „arabikatemetőket" hagyott maga után, elszórva a régióban mindenütt. Dél-India, Jáva, Szumátra, Madagaszkár és a Fülöp-szigetek gazdag kávétermő vidékei szinte teljesen megsemmisültek. A járvány különösen a forró és párás, alacsony területeken pusztított, ahol a gomba könnyen tudott szaporodni és terjedni. Az arabika csupán néhány kicsi rezervátuma élte túl Dél-India magaslatain, Jáva és Szumátra hegyeiben, és egy tucat más helyen. Ezeken a magasan fekvő és viszonylag száraz területeken a fertőzés mértéke elég alacsony volt ahhoz, hogy tovább lehessen termeszteni az arabika kávét. Mindeközben az amerikai kávéültetvények megmenekültek a a járványtól, megvédték őket az óceánok, az éber áruvizsgálók, és egy jó nagy adag szerencse. 8
Azonban nem az összes arabikatermesztő fordított hátat a kávé művelésének. Ahogy a kávélevélrozsda járványa terjedt, az egyenlítői Afrikát felfedező európaiak új kávéfajtákra bukkantak. Az ültetvényesek bíztak benne, hogy ezen fajok közül néhány talán ellenálló lehet a levélrozsdával szemben, és így az arabika kávé használható helyettesítőjeként szolgálhat. A legtöbb felfedezésre ez nem volt igaz. Azonban az 1870-es években ceyloni kávétermesztők kipróbáltak egy fajt, ami ígéretesnek tűnt. Ez egy libériai kávé volt (C. liberica), ami vadon nőtt Nyugat-Afrikában. Az arabika kávéval ellentétben a liberia legjobban alacsonyan fekvő, párás területeken nőtt: pontosan azokon a tájakon, amelyeket a legkomolyabban sújtott a kávélevélrozsda járványa. A növényeknek széles, vastag leveleik voltak, melyek ellenállónak tűntek a rozsdával szemben. De a liberia babokból készült kávénak más íze volt, rosszabb, mint az arabikából készített ital. Végül is, néhány kezdetben sikeres termés után, a libería kávé szintén a rozsdajárvány áldozatául esett, így a termesztők ezt is elhagyták. 9
Noha ez a kísérlet zátonyra futott, a kávékutatók és az ültetvényesek tovább keresték azokat a más típusú kávékat, amelyek helyettesíthetnék az arabikát. A holland kelet-indiai területek ültetvényesei és kutatói a vadon termő és a háziasított kávé új típusait és fajtáit importálták, remélve, hogy találnak valamit, ami működhet. A legtöbb importált kávé éppolyan érzékenynek bizonyult a kávélevélrozsdával szemben, mint az arabika és a liberia. De végül a holland kávétermesztők Brüsszelen keresztül importáltak egy fajt Közép-Afrikából, mely úgy tűnt, hogy ellenáll a rozsda pusztításának. Ezt a típust a kereskedelemben robuszta kávéként ismerték. Sok vita után a növényt a botanikai „Coffea canephora, robuszta típus" besorolással látták el. A liberiához hasonlóan a robuszta is Afrika párás, alacsony területein volt őshonos. A robuszta kávécserjék magasak voltak, és sok babot termeltek, viszonylag magas koffeintartalommal. De a liberiához hasonlóan a robusztababok minősége is kifogásolható volt. 10
Az 1900-as évek elején a Holland Kelet-India tudósai programot indítottak az importált robuszta kávék szisztematikus kiválogatására és fejlesztésére. Fő céljuk egy semleges ízű kávé kifejlesztése volt, melyet aztán össze lehet keverni az arabika kávéval. 1910-re a holland gyarmati kormány belekezdett a robuszta kávé módszeres terjesztésének programjába a Holland Kelet-India minden részén. A robuszta kávét monokultúra formájában is termelték, és köztes termesztéssel más, piacra szánt terményekkel együtt is. Különösen a gumi mellett használták köztes veteményként, hogy a gumitermesztők valami átmeneti bevételhez jussanak, amíg várnak a gumifák termőképessé növekedésére. William Ukers kávészakértő szerint 1935-re a robuszta kávé a művelés alá vont kávéföldek 94 százalékán termett Jáván, a kávéterületek 93 százalékán a szomszédos Szumátrán. 11 A robusztatermelés ígéretesnek mutatkozott, és más termelők az Indiai-óceán medencéjében és a csendes-óceáni területeken hamarosan követték a mintát. A földművesek Malayán (a mai Malajzia), Dél-India egyes részein és Madagaszkáron nagy területeken vették át a robusztát. A robuszta azonban nem vette át mindenütt az arabika helyét. Ceylonban a legtöbb kávétermesztő egyszer és mindenkorra a teára váltott. Valójában úgy tűnt, etnikai/faji különbségtétel kezd kialakulni a robuszta kávé termelése körül. Az arabika kávét többségében (noha nem kizárólag) európai tulajdonban lévő birtokokon termelték, míg a robuszta kis farmokon nőtt, amiket helyiek műveltek.
A Holland Kelet-Indiában termelt robuszta nagy részét az USA hatalmas piacára exportálták. Az amerikai kormány és a kávéipar azonban vegyes érzelmekkel viseltetett a robuszta kávé iránt. Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala (USDA) a,,kávét" úgy definiálta, mint a C. arabica vagy a C. liberica magját. 1912-ben a New York-i Kávétőzsde elhatárolódott a robuszta kávéval való kereskedelemtől. A kávé hamisítása és hamis felcímkézése burjánzott az egész iparban. A szabályozások ellenére az arabika kávé hamisítása mindennapos volt az Amerikai Egyesült Államokban az 1920-as években. A botanikus Ralph Holt Cheney fel- fedezte, hogy a nagybani kereskedők mind a kibocsátó, mind a fogyasztó országokban kis afrikai és indiai babokat és jelentős mennyiségű liberia és robuszta kávét tesznek az arabika kávéhoz". 12 Látszólag a Jáva szigetén termelt robuszta kávé egy részét az Amerikai Egyesült Államokban „Jáva” kávéként hirdették, hogy a vásárlókban azt a benyomást keltsék, hogy ez az kitűnő minőségű arabika kávé, amiről a sziget híres volt. 1921-ben, írja William Ukers, az Egyesült Államok Kémiai Hivatala (U.S. Bureau of Chemistry), az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatalának része úgy rendelkezett, hogy a Coffea robusta nem árulható Jáva kávéként semmiféle olyan címke alatt, amely közvetlen vagy közvetett módon azt a benyomást kívánja kelteni, hogy Coffea arabica". Azonban ugyanebben az évben a tudósok a hivatalban azt is megállapították, hogy a Coffea robusta nagy gazdasági jelentőségre tett szert, és egyre nagyobb mennyiségekben termesztik. Noha máig... nem volt lehetséges olyan típusát meg- találni, mely olyan kívánatos lenne ízében, mint a régi, »szabványminőségű« Coffea arabica... erényei már bebizonyosodtak".13 1925-ben a New York-i Kávétőzsde újra elkezdett a robuszta kávéval kereskedni, és 1929-ben az USDA kibővítette a „kávé" definícióját, ezúttal a robusztát is belefoglalva. 14
A robuszta, egyre erősödő jelenléte ellenére az USA kávéiparában, nagyrészt láthatatlan maradt a fogyasztók számára. A kávébabok színfalak mögött zajló keverése mellett, amit korábban említettünk, a kávépörkölők elkezdtek robusztát használni kávékeverékeikben. Az 1920-as évek során a kávékeverékek egyre megszokottabbak lettek az Egyesült Államokban, gondosan becsomagolva, a szupermarketek polcairól értékesítve. Ezeket a kávékeverékeket általában márkanevek alatt reklámozták, nem a kávébabok származási helyétől függően. Gyakran tartalmaztak több, különböző származási helyről érkező kávét, olyan arányokban keverve, hogy egy bizonyos ízt adjanak ki együtt. A költség is fontos szerepet játszott: a pörkölők, akik gazdaságosabban próbáltak működni, némi kiváló minőségű arabikát kevertek az íz hozzáadása érdekében alacsonyabb minőségű kávébabokkal, amik a keverék nagy részét alkották. „A robuszta kávét elsősorban >ár< tervezéséhez használták az Amerikai Egyesült Államokban, illetve töltőanyagként, hogy csökkentsék más kávétípusok költségeit – írja Ukers. - Ízük elég semleges a csészében, így hasznosak a keveréshez." 15 A pörkölők kezdetben alacsony minőségű brazil arabikát használtak töltőanyagként pörkölt kávéjukhoz, de egyre inkább átálltak a robusztára. Nehéz pontosan visszakövetni, hogyan is használták a robusztát, hiszen a pörkölők legtöbbször titokban tartották keverékeik receptjét. Ezek a keverékek mindenesetre az idők során gyakran változtak.
Az első világháború után Afrikában számos európai gyarmat nagy mennyiségben kezdett robuszta kávét előállítani, Ázsiával és a csendes-óceáni termőhelyekkel ellentétben a kávéligeteket Afrika nagy részén kezdetektől fogva robuszta cserjék alkották. Az európai gyarmatosító hatalmak szétdarabolták egymás között a kontinentális Afrikát a ,,Hajsza Afrikáért" néven ismert folyamat során, kezdve 1885-ben. A kontinens új gyarmati urai ügyelni akartak arra, hogy a gyarmatok kitermeljék saját költségeiket, így a trópusi termények művelését szorgalmazták. A huszadik század elején európai misszionáriusok, kormányok és magánszemélyek importáltak arabika kávét gyarmataikra. Az arabika korlátozott, de bámulatos sikert aratott néhány helyen, különösen Kenyában és Tanganyikában. Kenyában a gyarmati kormány csupán az európai bevándorlóknak engedélyezte a kávétermesztést. Afrika más részein két fontos ökológiai korlát szabott határt az arabika termesztésének. Az első a klíma volt: az arabika művelésének sok korai kísérlete kudarcba fulladt, mert az időjárás túl meleg volt, túl nedves vagy túl száraz. A második akadályt a betegségek és a kártevők jelentették. Afrika volt a Coffea faj hazája, és minden kártevőé is, ami azt támadta. A Nagy Tavak régiójában a kávérozsda gombája gyorsan terjedt a vadon termő és a félig művelés alatt álló kávénövényekről a termesztett arabika növényekre. Csupán néhány, kiváló adottságú hegyi környezetben lehetett arabika kávét termeszteni, különösen a Kilimandzsáró lejtőin Tanganyikában és Kenya magaslatain. 16
Uganda a globális robusztatermelés egyik fő motorjaként került előtérbe. A termesztők itt az arabikával és a robusztával is kísérleteztek. Az arabika kevés területen ért el korlátozott sikereket, de máshol képtelen volt ellenállni a rozsda és a kártevők pusztításának. Egy mezőgazdasági kormánytisztviselő Kampalában elkezdett a robusztával kísérletezni 1915-ben: az első világháború után kifejlesztette a robuszta egy megbízható, jobb változatát, ami jól alkalmazkodott Uganda viszonyaihoz. A kormány biztatására az afrikai parasztok nagy léptékben kezdték a robuszta termelését. Még néhány európai termesztő is elkezdett robusztát művelni. 1914-ben mindössze 367 hold földön műveltek robusztát Ugandában – 1934-re már 6946 holdon termett. Az 1930-as évek vége felé Uganda kávétermő vidékeinek 60 százalékán robusztát műveltek. Uganda több kávét exportált, mint Kenya, noha Uganda robusztája sosem érte el azt a hírnevet, amit Kenya díjnyertes arabikái. Ennek megfelelően a kenyai export értéke arányosan sokkal nagyobb volt. 17 Ennek példájára 1925 után Franciország és Belgium is szorgalmazni kezdte a robusztatermelést afrikai gyarmatain, azokon a helyeken, ahol az arabika termelése nem volt lehetséges. 1920-ban például az egykori német gyarmat, Kamerun nem exportált kávét, az 1930-as évek végére már 26 000 hektár föld állt kávéművelés alatt, melynek három- negyede robuszta volt. A francia gyarmati uralom alatt álló Elefántcsontparton a kávéexport az 1925-ös 51 tonnáról 15 605 tonnára emelkedett 1939-re, és szinte egyedül robusztából állt. 18 A kávétermelés alatt álló területek Belga Kongóban nyolcszorosára nőttek 1925 és 1940 között, melynek 94 százaléka robuszta volt. 19 A robusztafogyasztással kapcsolatos adatok nem egyértelműek, de legalább egy statisztika azt mutatja, hogy 1938-ban a robuszta kávé (többnyire Franciaország tengeren túli területeiről) a Franciaországban elfogyasztott kávé több mint egyharmadát tette ki. 20
A MÁSODIK HULLÁM: ROBUSZTAÖZÖN AFRIKÁBAN, 1950-1970
A második világháború után a robusztatermesztés Afrika erdőire és síkságaira is kiterjedt. Ez a robbanásszerű növekedés messze túlszárnyalta a viszonylag mérsékelt kísérletezést a robuszta termesztésével az 1920-as és az 1930-as években. Az arabika kávé sosem játszott jelentős szerepet Afrika legnagyobb részén, az ökológiai feltételek miatt. Mindeközben a robuszta globális kínálata visszaesett közvetlenül a háborút követő években. A robusztaültetvényeket a holland kelet-indiai területeken lepusztították a második világháború és a függetlenségi háborúk (1945-1949), melyek eredményeként megszületett Indonézia.
Afrikában a gyarmati hatalmak és az új nemzetek egyaránt bíztak benne, hogy a kávétermesztés lesz a gazdasági fejlődés motorja. „Ha nem akartok a bambuszkunyhóitokban tengődni mondta Felix Houphouet-Boigny, Elefántcsontpart jövőbeli elnöke 1953-ban -, összpontosítsátok erőfeszítéseiteket a jó kávé és a jó kakaó termesztésére. Jó áron lehet majd eladni őket, és ti gazdagok lesztek." 21 Elefántcsontparton a kávétermesztés, melynek legnagyobb része robuszta volt, az 1945-ös 36 000 tonnáról 112 500 tonnára nőtt 1958-ban. Angola, ami még mindig portugál gyarmat volt, kávétermelését az 1948-as 44 000 tonnáról 1956-ra 90 000 tonnára növelte. Angola robusztaexportjának csaknem 60 százaléka az Egyesült Államokba tartott. A robusztatermelés Belga Kongóban szinte háromszorosára növekedett, 16 000 tonnáról 47 000 tonnára 1948 és 1959 között. 22 Noha a legfontosabb új kávéfrontok Nyugat-Afrikában nyíltak, a robuszta régebbi termelőit is felszínen tartották az 1950-es évek magas árai. 1951 és 1962 között például Uganda robusztatermelése évi 34 000 tonnáról átlagosan évi 120 000 tonnára nőtt. 23 Nagyrészt a robusztaművelésnek köszönhetően a globális kávétermelésből Afrika részt tudhatott magának az 1950-es és az 1960-as években. Az első világháború előestéjén Afrika a globális kávétermelésben mindössze kevesebb, mint 2 százalékkal vett részt; 1965-re részvétele 23 százalékot tett ki. Ennek háromnegyede robuszta kávé volt, a globális kávétermelés mintegy 17 százalékát alkotva. 24
A robusztatermelés növekedését a fogyasztás forradalma kísérte. Az 1950-es és az 1960-as években az instant kávé fogyasztása, melynek kulcseleme a robuszta volt, gyorsan terjedt el Európában és Észak-Amerikában. A második világháború során a szövetséges hadseregek, különösen az amerikaiak, az instant kávét a katonák fejadagjának részévé tették, és a seregek az instant kávé megszokott ízének igényét vitték haza magukkal. Az instant kávé az Amerikai Egyesült Államokban fogyasztott kávé csaknem 18 százalékát tette ki 1956-ban - csupán három évvel később a 30 százalékért felelt. 30 A robusztát a szupermarketek polcain kapható pörkölt és őrölt kávé standard keverékeiben továbbra is felhasználták. Európában, különösen Franciaországban és Olaszországban a robusztát használták a mindenütt jelen lévő eszpresszó kávékhoz. Néhány eszpresszórajongó állítja, hogy egy jó csésze eszpresszó kávéhoz elengedhetetlen némi robuszta, hogy jó crema képződhessen.
A robuszta fogyasztása nem egyenlően oszlott el az országok között. Például 1960-ban a robuszta tette ki a Franciaországban elfogyasztott kávé háromnegyedét, az Egyesült Királyságban elfogyasztott kávé felét, az Olaszországban elfogyasztott kávé 40 százalékát, valamint a Belgiumban és Hollandiában elfogyasztott kávé 30 százalékát. Az Amerikai Egyesült Államokban az afrikai robuszta kávé a kávéfogyasztás durván 9 százalékáért felelt. Noha ez a rész viszonylag alacsony, értékét tekintve magas: az Egyesült Államok 4,5-szer annyi robusztát fogyasztott, mint az Egyesült Királyság. 26
A brazil kávétermelők nem örültek az afrikai robuszta sikerének. Az egyik francia író megjegyezte, hogy a robuszta sikere a globális piacon „ellenérzést váltott ki a brazilokból, akik túlságosan is bíztak saját »Santos« és »Rio« kávéjukban, amelyekről úgy vélték, sokkal jobbak az általuk túlságosan is nyers aromájúnak és ízűnek ítélt, úgynevezett »afrikai« (robuszta) kávénál" 27 A magas kávéárak ezekben az években, valamint az időjárásviszonyok, melyek közt a robusztát termelték, nem sok ösztönzést adtak az afrikai kisbirtokosoknak, hogy kiváló minőségű robusztát állítsanak elő. Ugandában például a heves, egész éven át tartó esőzések hozta áldás átok is volt egyben. Egyrészt segített, hogy a robusztacserjék terméshozama magasabb legyen. Másrészt viszont az esőzések megnehezítették a betakarított babok megfelelő feldolgozását. A mesterséges szárítás szóba sem jöhet a földműves termelő számára - írta J. W. F. Rowe, és nincs egyáltalán említésre méltó hosszúságú száraz időszak." A babokat nem lehetett az a napon hosszú ideig szárítani, így a hagyományos szárítási folyamattal előállított babok íze jellemzően állott" vagy füves" volt. A klíma így hozzájárult Uganda alacsony minőségű robusztaterméséhez az 1950-es évek során és az 1960-as évek elején. A viszonylag magas ár, melyet a robusztáért kapni lehetett, azt is jelentette, hogy az afrikai földműveseknek nem állt érdekükben fejleszteni művelési eljárásaikon. 28 Így a világpiacra szállított robusztababok nagy része alavsony minőségű volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy néhány kávészakértő rossz véleményt alakítson ki a babról. A történtek rávilágítanak arra, hogy a minőséget sok minden határozza meg, és ezek fontossága időről időre és helyszínről helyszínre változhat. Az ugandai robuszta gyenge minősége ebben az időszakban például éppen annyira volt köszönhető az időjárási viszonyoknak, a munkaviszonyoknak és a gazdasági helyzetnek, mint a magában a babban rejlő minőségnek.
Előfordult az is, hogy afrikai termelők és nagybirtokosok valóban kiváló minőségű robuszta kávét állítottak elő. Nedves feldolgozási eljárást alkalmaztak, mely az arabika esetén szokás. A nedves eljárás jobban megfelel Ugandában, ahol folyamatosan esik az eső, mint a napon szárítás, és elkerülhető minden lehetséges penészedés - jegyezte fel Rowe 1963-ban. - Igény pedig biztosan van erre a mosott robusztára a keverékeket készítők felől, hiszen ízük »semlegesebb« mint az átlagos [napon szárított] robusztáé". 29
A standardizálás a robuszta kávé esetében sokkal nagyobb problémát jelentett, mint az arabikánál. Az arabika kávé önbeporzó, így a termesztett arabika genetikai állománya szűk, a cserjék (és a babok) nem változnak a generációkkal. A robuszta kávé azonban igen változékony. Az afrikai földművesek tovább fokozták ezt a változékonyságot sokféle, vad és nemesített robuszta művelésével. A művelésből származó zöld kávé ennek megfelelően eltérő ízű lehetett. 30 A kormányok próbálták meggyőzni a gazdákat, hogy csak gondosan kiválasztott fajták meghatározott csoportját műveljék. A francia kormány megalapította a Kávé és a Kakaó Francia Intézetét - Institut français du café et cacao, IFCC - 1950-ben, hogy megpróbálja ezt a fajta standardizálást elterjeszteni. Néhány afrikai termelő nemzeti intézményeket és nemzeti standardokat hozott létre a kiváló minőségű robuszta kávé népszerűsítésére és osztályozására - ezek közé tartozik például a kongói,,Office du café robusta" (OCR). Ez az intézmény a mosott robusztát népszerűsítette. Az OCR saját szakirodalma éles határvonalat húz a mosott kongói robuszta és a természetes kongói robuszta között: előbbinek íze lágy, utóbbinak kesernyés. Az alacsony minőségű naturals babok ízét tulajdonképpen a „savanyú”, a „földes” vagy a „fás” jelzőkkel illették. 31 Csupán egy afrikai kibocsátó ország, Angola állított elő robuszta kávét elsősorban birtokokon. Egy felmérés alapján Angoláról „úgy tartották, hogy az egyik legjobb robusztát állítja elő a piacon a kávébabok méretét és a csészeminőséget tekintve". 32
Az 1950-es évek végére a kávé globális kínálata lassan kezdte utolérni a keresletet, és a kávé ára minden minőségi kategóriában újra visszaesett. Az 1960-as évek elején termelők és fogyasztók a világ minden részéről kereskedelmi tárgyalások sorát kezdték meg azzal a céllal, hogy stabilizálják a világ kávéárait. Ezek a tárgyalások vezettek a Nemzetközi Kávéegyezményhez (International Coffee Agreement, ICA), melyet 1962-ben írtak alá. A kubai forradalom hajnalán született egyezmény legfőbb célja az volt, hogy megelőzze a globális kávéárak összeomlását, mely a másik oldalon elégedetlenséget okozhat a vidékeken, és forradalomhoz vezethet. Ezen a ponton történt, hogy az ICA a kávétermesztést a korábban említett négy kategóriába sorolta: colombian milds, other milds, brazil naturals és robuszta. A robuszta kategória meg- alkotásával az ICA elismerte, hogy az iparág ezen szektora a globális kávéipar jelentős részévé vált. 33 1958-ban a robusztakávéknak szentelt kávétőzsde nyílt Londonban. 34 Miután az ICA egyezményt aláírták, a robusztatermelés stabilizálódott Afrika legnagyobb részében, emellett pedig sok kibocsátó ország kísérletezett a mezőgazdaság változatossá tételével, és igyekezett megszüntetni a kevésbé jelentős kávéművelést. 35
Az 1960-as évek végén az afrikai robusztának egy rövid időszakban újból a brazil arabikával kellett versenyre kelnie. A brazil termelők kidolgozták a vízben oldódó arabikát, melynek jobb íze volt, mint a robusztának, és ez magára vonta néhány egyesült államokbeli felvásárló figyelmét. Ez a lépés azonban a vízben oldódó kávé brazil gyártóit is közvetlen versenyhelyzetbe hozta az USA nagyvállalataival. Végül a brazil kezdeményezés megbukott, és az afrikai robuszta megtartotta részesedését a globális kávépiacon. A vízben oldódó kávé iránti igény az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban tovább nőtt az 1970-es évek során, annyira, hogy 1981-re ez tette ki az Amerikában fogyasztott kávé 28 százalékát. Ez a kereslet segített abban, hogy a robuszta részesedése a világpiacon megnőhessen. Az 1970-es évek során a robuszta a globális kávétermelés negyedére növekedett, és ez a részesedés stabilan meg is maradt az 1990-es évekig. 36 A magas árakon felbuzdulva újabb termelők kezdték meg a robuszta előállítását és exportját. Az 1980-as évek elején Indonézia visszaszerezte háború előtti pozícióját a világ legnagyobb robusztatermelőjeként és exportőreként, éves átlagban mintegy hatmillió zsákkal. Nem mindenki örült ennek az újjáéledésnek. Egy kávépörkölő az Egyesült Államokban ezt így kommentálta: „Az INDO robuszta kávék EK-1 és 20625 fokozatai szinte az 1960-as és 1970-es évek amerikai kávéjának szegényes világhírével említhetők egy lapon”. 37
A HARMADIK HULLÁM: ÚTTÖRŐ ROBUSZTAFRONTOK ÁZSIÁBAN ÉS LATIN-AMERIKÁBAN AZ 1970-ES ÉVEKTŐL
Az 1980-as és az 1990-es évek során új, úttörő robusztafrontok nyíltak Ázsiában, és ami ennél még meglepőbb, az amerikai kontinensen is. A robusztaművelés szűk piaci rést kép- viselt továbbra is Latin-Amerika nagy részén, főként olyan országokban, melyek csak kisebb exportőrök voltak. A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején a Costa Rica-i kávétermesztők próbálkoztak liberia és robuszta művelésével, noha mindkét próbálkozást végül elhagyták, mert a kávékat alacsonyabb rendűnek ítélték. Az 1960-as évek elején az amerikai kávészakértő, Frederick Wellman tekintélyes méretű [robuszta] kereskedelmi ültetvényeket” talált a Dominikai Köztársaságban, és megjegyezte azt is, hogy hasonlók találhatók „Costa Rica és Nicaragua egyes körülhatárolt területein", valamint „viszonylag nagy földterületeken Guatemalában": ez három olyan ország, mely kiváló minőségű milds arabika exportjáról vált híressé. 38 De az amerikai kontinens kávétermesztői mindig is tartózkodtak attól, hogy nagy méretekben állítsanak elő robusztát. Az 1950-es évek közepén ecuadori kávétermesztők kezdtek valamennyi robusztát ültetni, arabikával keverve. Az ecuadori kereskedelmi egyesületek tiltakoztak, mert tartottak tőle, hogy az arabika és a robuszta vegyes művelése, visszavetheti az robusztát termelhessen, miután nagyobb fagy és a levélrozsda sújtotta a kávéültetvényeket. Egy ecuadori kávé minőségének hírét". 39 Brazíliában néhány kávétermesztő lobbizni kezdett, hogy forrás szerint a gazdák különösen Esprito Santo, Rio de Janeiro és Minas Gerais rozsda által érintett területein voltak érdekeltek a robusztatermelésben, valamint a ”terméketlen talajú és meleg éghajlatú" területeken, Brazíliában hatalmas méretekben kezdtek tehát robusztát termelni, nagy ugrással 1985 és 1990 között, amikor a művelésből 1,8 millió zsák után 5,3 millió zsák termés származott. A brazilok valójában a C. canephora conilonként ismert típusát termelték (afrikai neve kouillou). Ebből a kávéból mintegy 1,5 millió zsák került Brazília hatalmas - hazai piacára - a többit exportálták. 40
A robuszta utat tört magának Ázsia új területein is. A legnagyobb ezen úttörő frontok közül Vietnam volt, Vietnam hagyományosan kevés kávét állított elő. Az 1980-as években a vietnami kávé fejlesztési támogatásokat kapott partnereitől a szovjet blokkban. Kávéja legnagyobb részét a szovjet blokk országaiba exportálta, bár Franciaország és Szingapúr is a nagyobb fel- vásárlók közé tartozott. Ez a kezdeti növekedés a vietnami kormány irányítása alatt történt, kifejlesztésének köszönhetően. Ezek a rendelkezések a nagy méretű, kollektív farmokon történő kávétermesztést célozták meg. Az 1980-as évek közepe után azonban a kormány a föld- az Új Gazdasági Zónák megalkotásának és a Meghatározott Művelés és Honosítás Program művesek általi kávétermesztés támogatására váltott új, a gazdaság helyreállítása érdekében hozott rendelkezéseivel, mely a piacorientált gazdasági reformokat hangsúlyozta. A szovjet blokk összeomlása nem állította meg a robusztatermesztés elterjedését Vietnamban. Gyakori megállapítás, hogy ezt a terjeszkedést a Világbank finanszírozta, noha a kétoldalú fejlesztési kezdeményezések valószínűleg fontosabb szerepet játszottak. Néhány megfigyelő megkérdő- termelő megjelenését támogatni egy olyan zónában, ahol ezt a terméket nem fogyasztják széles jelezi e gyors előretörés megfontoltságát: „Feltehetjük a kérdést, hogy vajon jó ötlet-e egy új körökben - elmélkedett egy francia kávészakértő 1992-ben-, valamint hogy ezen vietnami termelés nagy része nem növeli-e meg majd a globális kínálatot." 41 A robuszta növekvő árai azonban betelepülők hullámait csábították Vietnam központi hegyvidéki területeire. 1975 és 1997 között a kávétermesztés alá eső területek Vietnamban 6000 hektárról 130 000 hektárra nőttek. A vietnami robuszta sikeres volt a világpiacon, mert a föld és a munkaerő alacsony helyi árai viszonylag olcsóvá tették. A kávé legnagyobb része azonban alacsony minőségű volt. Ahogy más robusztatermelő területeken, a vásárlók itt sem fizettek sokkal többet a prémium minőségű babokért, és ez kevésbé ösztönözte a gazdákat arra, hogy megtermeljék őket. De még a gyenge minőségű vietnami babok is piacra találtak, és a huszonegyedik század elejére Vietnam vált a világ második legnagyobb kávétermesztőjévé. 42
ROBUSZTA KÁVÉ, SPECIALTY KÁVÉ ÉS AZ 1989-BEN KEZDŐDŐ KÁVÉVÁLSÁG
A kávé zuhanó minősége az Amerikai Egyesült Államokban ellentétes irányú folyamatokat indított az 1980-as és az 1990-es években. Egyre több fogyasztó és pörkölő kezdett érdeklődni a minőségi kávék iránt. Dicum és Luttinger írták le, hogy a „specialtyipar lecsapott a befolyásos kávéfogyasztók változatosság és minőség iránti kielégítetlen vágyaira". A Starbucks kávézók figyelemre méltó terjeszkedése volt a specialtyforradalom egyik legmarkánsabb megnyilvánulása. 43 Az Egyesült Államokban a forradalom alapja a 100 százalékos arabika volt. A specialtykávé-ipar szószólói számára a robuszta testesítette meg mindazt, ami rossz volt a mainstreamkávé-iparban.
A robuszta puszta említése már erős reakciókat váltott ki az Amerikai Különleges Kávék Egyesületének (Specialty Coffee Association of America, SCAA) gyűlésein. Donald Schoenholt, specialty kávé pörkölőmester és a Tea & Coffee Trade Journal különlegességekre szakosodott szerkesztője komplett vádiratot írt a robuszta ellen, amiből érdemes hosszabban idézni:
Ellenzem a C. canephora elfogadtatását, mert... számomra ez a faj összeegyeztethetetlen azzal a szellemiséggel, amelyet a mi kávénk kell, hogy képviseljen a világ előtt. David Weinstein tantételei... arra szólítanak fel, hogy ne ismerjünk alkut a kávékat illetően. A C. canephora egy megalkuvás. Nincs az a kávékedvelő ember, aki canephorát adna egy keverékhez, melyet a csészében érezhető íz minőségét szem előtt tartva készít. A történelmi szempontokat is figyelembe véve az amerikai kereskedelemnek tartózkodnia illene e kávé forgalmazásától, jóvátételként a C. canephora túlkapásaiért az elmúlt időszakban. A legjobb lenne akkurátusan kerülni használatát, a lehető legkorlátozottabb körülményektől és alkalmazásoktól eltekintve. Ez a bölcs hozzáállás. Vannak alkalmak, amikor nem árt túlzottan óvatosnak lenni. Nekünk itt, az Amerikai Egyesült Államokban azonban meg kell értenünk, hogy a C. canephorát tartalmazó „gourmet" keverékek elfogadottak az illemtudó európai kávétársadalomban. Még maguk az amerikaiak közül is sokan azokat a keverékeket szeretik, amelyek tartalmazzák ezt a típusú kávét. 44
A robusztával szemben tanúsított megvetése ellenére Schoenholt ezután négy részben megírta a robuszta történetét a Tea & Coffee Trade Journal számára. Miközben a specialtypiac egyre nagyobb láthatóságra és népszerűségre tett szert az 1980-as és az 1990-es évek során, a hagyományos kávé és a robuszta előállítói továbbra is megőrizték részesedésüket a globális kávépiacokon. A specialtyforradalom kirobbanása segített a fogyasztók ízlésének átalakításában az Amerikai Egyesült Államokban. A kávévállalatok, még a hatalmas pörkölők is, kereskedelmi nyomást érezhettek arra vonatkozóan, hogy csak ,100 százalékos arabika kávét" használjanak. Észak-amerikai csonagolásaikon az ipari kávépörkölők alkalmanként kreatív (de igaz) leírásokat alkalmaztak, mint a „,100% kávé" vagy "100% brazil kávébab", melyek nagy eséllyel fedték el a tényt, hogy a keverékben volt robuszta is. A specialtykávé-ipar felől érkező nyomás ellenére a robuszták továbbra is hatalmas szerepet kaptak az instant kávékban és a kávékeverékekben.
A Nemzetközi Kávéegyezmény összeomlása 1989-ben azt jelentette, hogy a globális kávégazdaság visszatért a szabad piachoz, ami az 1990-es évek során a fellendülések és az össze- omlások új körforgását indította el. Egészében véve a kávéárak visszaestek, és az 1990-es évek végére, a 2000-es évek elejére a globális kávépiac belépett a túltermelés és az alacsony árak hosszú időszakába. Sok megfigyelő a vietnami robusztaipar hirtelen növekedését okolja ezért. Sok kávétermesztő számára – akár robuszta-, akár arabikatermelőkről legyen szó - a kávé ára olyannyira visszaesett, hogy még előállítási költségeiket sem tudták fedezni. A globális kávéárak visszaesése azonban sokkal jobban sújtotta a robusztatermelőket, mint az arabikatermelőket. „A megnövekedett termelés ellenére – írja Pierre Leblanche 2005-ben -, a robuszta piaci részesedése 10 százalékkal esett vissza mennyiségét, 40 százalékkal nettó értékét tekintve.” 45 Az átlagos arabika és az átlagos robuszta közötti árkülönbség szintén megnőtt. A robusztát exportáló országok közötti verseny kiélezetté vált az 1990-es évek elején. Indonézia robusztaexportja 40 százalékkal esett vissza 1989 és 1992 között, Elefántcsontpart exportja mintegy tíz százalékkal csökkent. Ugyanakkor Vietnam és Brazília nagyobb piaci részesedésre tett szert. 46
A robusztatermelők világszerte különböző reakciókat alakítottak ki a kávéválsággal szemben. Az egyik a hazai fogyasztás népszerűsítése. Egyes robusztatermelő országok, köztük Brazília, Ecuador, India, Indonézia és Vietnam, jelentős hazai robusztapiacot tudhatnak magukénak -különösen Brazília és Indonézia, ahol a hazai fogyasztás meghaladja az egymillió zsákot. India robusztatermelésének fele a hazai piacot célozza meg. Nemrég a mexikói kormány a Nestlével össze- fogva bejelentette terveit, hogy a robusztatermelést évi 150 000 zsákról évi 500 000 zsákra fogja emelni 2012-re, és megnöveli a Nestlé vízben oldódó kávéüzemének kapacitását. 47 Ez a terjeszkedés ugyanannyira célozhatja Mexikó NAFTA partnereinek piacát, mint magát a hazai keresletet (NAFTA: Észak-Amerikai Kereskedelmi Egyezmény az USA, Mexikó és Kanada között - a ford.). 48 A tizenkilencedik századtól kezdve megfigyelők lejegyezték, hogy Afrikában és Ázsiában sok fogyasztó valójában jobban szereti a robuszta és a liberia kávék ízét, mint az arabikáét. A nemzeti büszkeség is szerepet játszik néhány robusztatermelő esetében. Az Elefántcsontparton előállított instant kávé dobozain például világosan szerepel, hogy a kávé az abban az országban termelt robusztából készült. A robuszta nem viseli ugyanazt a stigmát ott, mint amit az amerikai kontinensen. De még így is- a próbálkozások, hogy a hazai fogyasztást növeljék, az utóbbi években kevés sikerrel jártak. 49
Néhány robusztatermelő és -kereskedő próbál helyet találni termékének a specialty kávék piacán. Pierre Leblanche, a „gourmet robuszták" hangos képviselője húzóerő volt a Gourmet Robusztakávék Világegyesületének (World Alliance of Gourmet Robustas, WAGRO) megalapítása során 2002-ben. Leblanche és mások állítják, hogy a robuszta nem eredendően rossz kávé: egyszerűen csak arról van szó, hogy a legtöbbet rosszul dolgozzák fel, a száraz feldolgozási eljárást alkalmazva. Ha megfelelően dolgozzák fel, illetve mossák őket, ugyanazt a nedves eljárást alkalmazva, mint a magas minőségű arabika kávék esetén, a robuszták is találhatnak egy rést a specialty kávék piacán - állítja Leblanche, és sokan egyetértenek vele. A robuszta szószólói körében az egyik gyakran ismételt szólam, hogy a gondosan mosott robuszta íze mindig jobb lesz, mint a rosszul feldolgozott arabikáé. Leblanche azonosított kisebb kezdeményezéseket gourmet robuszta előállítására olyan különböző helyeken, mint India, Ecuador, Madagaszkár, Brazília, Uganda, Kamerun és Guatemala. Néhány megfigyelő a robuszta minőségével kapcsolatos problémát egyszerűen a hozzáértéssel hozza összefüggésbe. A Roast magazin egy újabb kiadványa szerint „ahogy a robuszta termesztői egyre tájékozottabbá válnak a termesztéssel és a feldolgozással kapcsolatos eljárásokat, valamint a specialtypiacot illetően, úgy nő a valószínűsége annak, hogy olyan robusztákat fognak előállítani, melyek megfelelnek a specialty-iparág által felállított minőségi követelményeknek". Leblanche azt állítja, hogy a „robusztában lehetőség rejlik, ha helyesen mossák és dolgozzák fel, és megfelelően reklámozzák őket... a fogyasztói oldalon fel kell ismertetnünk az emberekkel, hogy a robuszták lehetnek jók is". 50
Valószínűtlennek tűnik azonban, hogy a specialtypiacra termelés sokat segíthetne a robusztaipar egészén, hogy kezelni tudja a kávéválságot. Még a Leblanche-hoz hasonló optimisták is felismerik, hogy a robusztaiparnak komoly strukturális problémákkal kell szembenéznie. A politikai káosz tönkretette az olyan nagy robusztatermelőket is, mint Elefántcsontpart. Maga a kávéválság megnehezíti a robusztatermelők számára, hogy kávéjuk minőségének javítása érdekében olyan befektetésekre fordítsanak, mint a munkaerő vagy a felszerelés. Vietnamban például sok kisgazdálkodó úgy reagált a válságra, hogy csökkentette, esetleg teljesen elhagyta a talajjavítók használatát, és korlátozta vagy elhagyta a locsolást. Nehéz arra gondolni, hogyan is akarhatnának vagy lehetnének képesek befektetni bármiféle infrastruktúrába a minőség növelése céljából jelentős segítség nélkül. 51 „A fogyasztói oldalon - jegyzi meg Leblanche [a robuszta kávék piacát] még mindig nagyrészt az ár vezérli, nem a minőség. A nagybani importőrök gyorsan hasznot húztak az alacsony árakból, mely az új jelentős származási hely [Vietnam] megjelenése gerjesztett, és visszaszorították a [robuszták] szerepét a vízben oldódó kávékra és a töltőanyagként való felhasználásra. Nem ösztönzi őket semmi arra, hogy változtassanak ezen." 52
Mégis, néhány francia kutató azt sugallja, van arra lehetőség, hogy kialakítsunk egy megkülönböztetett robusztaipart, robuszta terroirok megalkotásával, melyek az eredetet és a minőséget hangsúlyozzák, noha más alapokon, mint amelyek mentén az arabika kávékat különböztetik meg. „Például – írják – egy terroir, ahol a kivonatolás szempontjából nagy lehetőségeket rejtő kávét állítanak elő, felhívhatja magára a vízben oldódó kávék gyártóinak figyelmét... Ebben az összefüggésben a terroir vagy a származási hely nem feltétlenül a robuszta egy jellegzetessége, melyet feltüntetnek a csomagoláson, hogy vonzzák a... vásárlót. A terroir így sokkal egy piaci szegmenst vezethetne be a pörkölők szintjén, anélkül hogy láthatóvá válna a végső fogyasztó számára." 53 Nemrég komoly kezdeményezések történtek ebben az irányban. A Rainforest Alliance minősítésekkel látott el vietnami kávétermesztőket, akik együttműködésben dolgoznak a Dakman Vietnam és az ECOM csoport exportőreivel, akik a másik oldalon olyan nagy pörkölőknek árulják a kávét, mint a Kraft. 54 Míg ez a stratégia fontos ökológiai haszonnal is jár a tervben részt vevő vietnami kávétermesztők számára, egyelőre nem világos, hogy vezethet-e bármiféle jelentős piaci szegmentációhoz. Azonban az ilyen megközelítések azok, amelyek a leghosszabb távú lehetőségeket nyújtják a robuszták és a többi, tömegpiacra szánt kávé számára. Ahelyett, hogy utánozni próbálnák a specialtyiparban és az alternatív kereskedelemben forgalmazott kávék által keresett megoldásokat, olyan módszereket kell keresniük, melyek megfelelően tükrözik saját piaci szegmensük jellegzetességeit.
KÖVETKEZTETÉSEK: A ROBUSZTA ÉS A FEJLŐDÉS ÖKOLÓGIÁJA
Gazdák millióinak megélhetése függ legalább részben a robuszta tömegpiaci előállításától. Éppolyan súlyosan érintette őket is a kávéválság, mint a kiváló minőségű arabika termelőit, ha nem súlyosabban. Néhány termesztő, aki előnyös tulajdonságokkal bíró földeken él, javíthat helyzetén azzal, hogy arabikát ültet, és kifinomultabb feldolgozási eljárásokat alkalmaz. De sok - ha nem a legtöbb - kávésgazda számára a specialty kávé előállítása szóba sem jöhet. Földjeik nem teszik lehetővé, hogy arabikát műveljenek, vagy nincs módjuk arra, hogy megfelelően dolgozzák fel kávéjukat. Erős intézményi tényezők, különösen a nagy, ipari pörkölők nem igazán érdekeltek a minőségben, és ellenállnak majd annak, hogy a kávé termelői ára emelkedhessen. A robuszta kávék és a naturals arabika babok legtöbb termesztője így nagy valószínűséggel továbbra is a tömegpiacra fogja termelni a kávét, noha megpróbálhatják javítani helyzetüket ezen a szegmensen belül. Ahogyan e tanulmány is mutatja, a tömegpiaci, ipari kávék képviselik a globális kávéipar domináns szektorát, és ez valószínűleg így is fog maradni. A környezeti és társadalmi fenntarthatóság népszerűsítése a kávéipar e szektorában, ahol a pörkölők és a fogyasztók nagy valószínűséggel nem fognak prémiumokat fizetni a fenntartható előállításért, más megoldásokat igényel, mint a specialtyszektorban. A megoldásoknak pedig olyan szellemben kell születniük, amely felismeri és figyelembe veszi azokat a társadalmi és ökológiai tényezőket, melyek között ezeket a kávékat termelik.
Szólj hozzá