Hogyan vált egy arkansasi vidéki lányból kávéimportőr,
nők vezetője a kávéiparban.
Szeretem az ősz illatait. Az éppen beérő termések, a levelek és a hűvösebb időjárás izgalmas időszakot jelentettek számomra gyerekkoromban, a vidéki Arkansasban. Már kiskoromban megtanítottak, hogy keményen dolgozzak, higgyek magamban, és tartsak ki a hitem mellett. Családunk legtöbb tevékenysége a gazdaságban végzendő munkák köré szerveződött. Nyáron gyapotot arattunk. A legtöbb ember, aki nem tudja, mit jelent gyapotot kivágni, azt mondaná „Ó, hát az olyan, mint amikor gazolod a kertet, igaz?" Hát, nem igazán. Mióta az eszemet tudom, egészen tizenhat éves koromig gyapotot aratni azt jelentette, hogy hajnali 5 órakor keltünk a nyári hónapokban, hosszú ujjú, könnyű pamuttrikót és hosszú nadrágot húztunk, széles karimájú szalmakalappal. Talpon voltunk napi tizenkét órán át, a hét öt napján. Anyám ebédet csomagolt nekünk, és mindennap kellemeset piknikeztünk egy árnyékos fa alatt. Sokszor elgondolkodom rajta, vajon miért hagyott olyan mély nyomot a gyapotvágás az életemben. Azt hiszem, azért, mert ez volt az egyik legnehezebb dolog, mind fizikailag, mind mentálisan, amit valaha csináltam. Nyár végén a gyerekek költhettek némi pénzt iskolaruhára és iskolaszerekre, de keresetünk nagy része a házunk javítására ment el, másra, amire a családnak szüksége volt. Arkansas vidéki részén, nyolc gyerek közül a legfiatalabbként felnőni egyetlen szülővel, akire számítani lehet, megtanított a kemény munka és a kitartás fontosságára.
Az, hogy gyapotot vágtam heti hatvan órában a tűző napon, felkészített arra, hogy kitartóan elvégezzem főiskolai tanulmányaimat mikrobiológiából, hogy alkalmazottként kitűnjek számos munkahelyen, és legyen hitem abban, hogy belevágjak egy BD nevű importvállalkozás üzemeltetésébe, miközben családot alapítottunk a férjemmel. Cégem abból a vágyból született, hogy egy élet munkáján keresztül fejezhessem ki önmagam, és felfedezhessem saját képességeimet. Miután lediplomáztam, dolgoztam kutatóként, felvásárlóként, marketingmenedzserként és regionális üzletkötőként számos tudományos cégnél. Nagyszerű állásaim voltak, melyek jól fizettek, és rugalmasságra, kreativitásra adtak lehetőséget. De éreztem, hogy ennél valami többnek is kell lennie: a tehetségem, a képességeim, a lehetőségeim nem lehet, hogy csak az én hasznomra váljanak. Meg kell találnom a módját, hogy másokkal is megoszthassam ezeket. Délen felnőtt afrikai amerikaiként mindig emlékeztettek azokra az áldozatokra, amiket mások hoztak azért, hogy én élvezhessem a nekem jutott privilégiumokat. Fontosnak éreztem, hogy minden lehetőséget kihasználjak, amit idősebb testvéreim és anyám biztosítottak számomra.
Fogalmam sem volt róla, hogy a kávé nemzetközi piacán fogom leginkább kamatoztatni mindazt, amit kaptam.
Főiskola után a munkám miatt sokat utaztam az Amerikai Egyesült Államokban, és megszerettem az afrikai kézművestermékeket. Üzleti útjaimon olyan boltokat kerestem, ahol ritka és egyedi darabokat árultak. Minneapolisban rendszeresen látogattam egy kisebb üzletet a belvárosban, és végül jó barátságba kerültem a kenyai tulajdonossal. Hosszú történeteket mesélt népéről és az egyes kézművestárgyak mögötti jelentésről. Számomra ezek a jelentések voltak azok, amelyek mindegyik darabot egyedivé és különlegessé tették. Éreztem, hogy vásárlásaimmal hatással vagyok az iparművészek életére. 1999-ben éppen a boltba látogattam, amikor észrevettem egy 132 fontos (60 kg) zsákot tele zöld kávéval, amit a tulajdonos hozott magával a kézművestárgyak mellett. Megkérdeztem, mi ez a nagy, furcsa kinézetű zsák a földön.
-Ez kávé - felelte. - Kenyában kávét termesztünk, a legjobbat a világon, Kenya AA néven ismerik.
Mielőtt bármi mást mondhatott volna, így szóltam hozzá:
- Ez az! Kávét fogok importálni Kenyából az Amerikai Egyesült Államokba!
A szállásomra visszaérve elkezdtem megtervezni a cégemet. Egészen kicsi koromban idősebb testvéreim vérebnek (blood dog, BD) neveztek. Szerettem bunyózni a testvéreimmel és megharapni őket, ők pedig élvezték, ha cukkolhattak, persze mindig csak tréfából. Amikor nagyobb lettem, röviden csak BD-nek hívtak. Így hát arra gondoltam, legyen BD Imports - egy véreb keménysége kell majd ahhoz, hogy működjön. Emlékszem, felhívtam a férjemet, Patricket aznap este, elmondtam neki, ami történt, és a cég nevét. Ő és én már több alkalommal beszéltünk arról a vágyunkról, hogy legyen saját vállalkozásunk. Izgatott volt, és a legelső pillanattól kezdve támogatta az ötletet.
Sosem gondoltam arra, hogy a lehetséges vásárlóknak majd el kell árulnom, mit rejt a név, mígnem egyszer a színtiszta zavar ült ki az arcomra, ahogy egy kis kávépörkölő tulajdonosa először tette fel a kérdést Madisonban, Wisconsinban. Visszatekintve az elmúlt tizenkét évre, valóban vérebként kellett küzdenünk ahhoz, hogy túléljük. Megtartottam állásomat regionális üzletkötőként napközben, és emellett a kávéról tanultam. Férjem folytatta munkáját egy nagy technológiai cég alkalmazottjaként, miközben mindketten további órákat töltöttünk munkával, hogy felépítsük a BD Imports céget. Négy éven keresztül két aktatáskával az autómban járkáltam, az egyik tele szakirodalommal és eladásra szánt termékekkel, a másik kávémintákkal. Izgalmas időszak volt ez számomra. Jobban élveztem a pörkölőknél tett látogatásokat, mint a tudósokkal folytatott beszélgetéseket. Mégis hamisnak éreztem magam, hogy nem merem teljesen annak szentelni az életemet, amit valóban szeretnék csinálni, mert attól félek, hogy nem leszek sikeres. Azután, hogy több éven keresztül próbáltam két munkahelyet fenntartani, úgy döntöttem, hogy követnem kell a szívemet, fel kell adnom tudományos karrieremet, és teljesen kávénak. Őszintén mondhatom, hogy a tizenkét év során egyszer sem bántam meg ezt a döntést, és nem néztem vissza.
A kávéval foglalkozó közösség hihetetlenül barátságos és izgalmas volt, és még ma is az. A BD Imports alapötlete az volt, hogy nagyszerű kávékat hozunk majd be Kenyából, gyönyörű történeteket mesélünk az emberekről a vásárlóknak, hogy úgy érezzék magukat, mint én abban kenyai kézművesboltban. Mondanom sem kell, a kávé eléggé különbözik az iparművészeti tárgyaktól. Kitűztem célomul, hogy annyit fogok tanulni a kávéról, amennyit csak tudok, így hát nekiveselkedtem, és mindent megtettem, amit lehetett, hogy kitanuljam az ipart. Amikor elbizonytalanodtam, csak azt mondtam magamnak: Gyapotot arattál és átmentél a szerveskémia-vizsgán - mi ehhez képest az, hogy a kávéról tanulj?" Visszatekintve már látom, hogy rengeteg dolog volt, ami egyengette az utamat, olyasmik, amiket leírni sem tudok.
Szerencsém volt, amikor a kenyai kávé egyik legnagyobb exportőre úgy döntött, válaszol a levelemre, amelyben exportőrt kerestem. Mr. Amu Malde épp nyugdíjba készült vonulni a kenyai kávéiparban eltöltött harminc év után, amikor megkapta az üzenetemet. Nagyon türelmes volt, és végigvezetett a kenyai kávéipar működésének folyamatán. Tudásával és kóstolási tapasztalatával segített abban, hogy versenyelőnyre tegyek szert. Ideje száz százalékát a BD Importsnak szentelte. Kenyai kávémintáim a kóstolóasztalokon magasan kitűntek a többi közül. Előfordult, hogy találkoztam szkeptikus, elutasító vevőkkel, akik félredobták a mintákat, és a cégemről beszéltek, majd később hívás érkezett egy nagyon izgatott és illedelmes felvásárlótól, aki azt mondta, évek óta nem találkozott olyan kenyai kávéval, mint az enyém.
Cégem sok változáson esett át az évek során. Életemet a BD Importson keresztül éltem. A cég vezetésével kapcsolatos erőfeszítéseim során váltam igazán azzá, aki vagyok. Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy megszakítjuk az üzleti kapcsolatokat egyik legnagyobb felvásárlónkkal: úgy éreztem, hogy a vevő hamis képet alakít ki a BD-ről. Vezető kisebbségi beszállítóként szerepeltettek minket vállalati reklámkiadványaikban, noha csupán 25 000 fontot (11 250 kg) adtunk el az általuk forgalmazott összesen tízmillió fontból (4,5 millió kg). Időm nagy részét az vitte el, hogy tanítsam ezt a vevőt a kávéról, és hogy segítsek a termelőkkel kialakított kapcsolatainkat bemutató promóciós anyagok összeállításában. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezzel a felvásárlóval nem fogjuk gyarapítani a cégünket. Ő elsősorban abban volt érdekelt, hogy a BD Importsot reklámként használja, a beszállítók sokféleségére fordított erőfeszítéseiket mutatva mindezt azonban anélkül, hogy valós lehetőséget biztosított volna számunkra a kapcsolat kibővítésére. Nehéz volt hátat fordítani egy olyan üzleti viszonynak, amelynek felépítésébe öt évet fektettem. Az, hogy kulcsbeszállítóként tüntettek fel anélkül, hogy cégem valóban nagyobb jelentőségre tehetett volna szert, elgondolkodtatott: így érezhetnek a termelők is. Mivel én vezettem a céget, nálam volt az utolsó szó, és eldönthettem, kivel üzletelek és kivel nem.
Nem sokkal azután, hogy megszakítottuk ezt a kapcsolatot, megkezdődött a globális gazdaság hanyatlása. A vásárlók, akik elsősorban a BD Importsra támaszkodtak az afrikai kávé beszerzéséhez, más, olcsóbb beszállítókat kerestek. Annak ellenére, hogy hitelszámlánkon hét év alatt egyszer sem maradt el egy havi törlesztés sem, a bankunk úgy döntött, megszünteti a kapcsolatot a BD Imports céggel. A bank korábban egy nagyszabású reklámkampányban szere- peltette cégünket nyomtatásban és rádión keresztül is. Noha aggódtam, tudtam, hogy áll még valami előttünk és a cég előtt. Csak nem tudtam, mi is az.
2002-ben férjem és én először utaztunk Kenyába. Úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk két szövetkezethez a huszon-egynéhány közül, melyektől kávét vásároltunk, mióta elindult a BD Imports. A Kaburu-ini szövetkezet Nyeriben már várt minket, és csodálatos rendezvényt szerveztek, ahová kávétermesztők, helyi politikusok és a szövetkezet tisztségviselői jöttek köszönteni minket. Az asszonyok türelmesen ültek a porban a sátron kívül, míg a férfiak székeken ültek a sátor alatt. Férjem és én, más kivételes vendégekkel együtt, a főasztalnál ültünk. Amikor rám került a sor, hogy beszéljek, az összes nő felállt a földről, és elárasztották a sátrat. Különleges kapcsolatot éreztem az asszonyokkal, és ők nyilvánvalóan ugyanezt érezték. Anélkül, hogy férjem és én tudtuk volna, a BD Imports egy ötven zsák körüli kisebb mennyiséget a legmagasabb áron vásárolt fel, amit a szövetkezet valaha kapott. A termelők izgatottak voltak, hogy találkozhatnak különleges kávéjuk vevőjével. Le voltak nyűgözve, hogy az egy afrikai amerikai nő az Amerikai Egyesült Államokból. Az egyik helyi politikus megemlítette, arra számítottak, egy európai férfi fog megjelenni. A gazdák adtak nekem egy Kikuyu nevet - Nyawire -, ami keményen dolgozó nőt jelent. Egy helyi politikussal elültettünk egy kávécserjét az ültetvényen. A szövetkezet látogatása során egy idősebb férfi félrevont, és azt mondta, a nők megsegítésére kéne leginkább odafigyelnem a szövetkezetben. Azt mondta, ők végzik az összes munkát. 2002 óta a BD Imports többször is vásárolt kávét a Kaburu-initől.
BD Imports története során mindig is elkötelezett volt a nők helyzete iránt. 2003-ban vettük az első kisebb adag kávét, amit a ruandai Buf Café állított elő. Epiphanie Mukashyaka kivételes vezető, az egyik első nő Ruandában, akinek saját feldolgozóállomása van. Nagyszerű példát mutat a sok asszony számára, akik az elmúlt években léptek be a kávéiparba. 2004 után egy helyi csatorna műsorában szerepelt, mely ruandai nők sikeréről számolt be a népirtás után. Nagy büszkeség töltött el a kanapén ülve, ahogy néztem őt. Később az év során a USAID, az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala hívott meg, hogy Washingtonban beszéljek a Buf Caféval végzett munka tapasztalatairól. Eközben Epiphanie sikerszériája folytatódott. Versenyző a ruandai Cup of Excellence-en, és márkáját jól ismerik a világ minden részén.
Kenyában a BD Imports segített megalapítani az egyik első, őslakos kenyai asszony birtokában lévő exportcéget, a DEMAC Tradinget, Etiópiában pedig a cég vásárolta meg az első, Amaro Gayo által eladásra kínált kávémennyiséget, mely kávéfeldolgozó létesítmény Ms. Asnakech Thomas tulajdonában van. Ms. Thomas az egyik első nő volt, aki kávéfeldolgozót üzemeltetett Etiópiában, és ezen felül nemzetközi szinten is erős márkát teremtett kávéjából. Nagyon büszke vagyok, hogy a BD Imports lehetőséget kínált ezeknek az asszonyoknak és még sok más nőnek.
Mindenemet, amim volt, a BD Imports felépítésébe fektettem, miközben próbáltam segíteni a nőket a kávéiparban. 2009-ben úgy döntöttem, hogy noha az üzlet hihetetlenül nehézzé vált, ragaszkodni fogok a szenvedélyemhez. Mivel több időm volt, úgy döntöttem, néhány jó barátommal tartok önkéntesként, akik idejüket a Nemzetközi Női Kávészervezetnek (International Women's Coffee Alliance, IWCA) szentelték. Mindig tőlem várták, hogy az IWCA terjeszkedését Afrika felé elindítsam. Jó néhány akadály állt ezen erőfeszítések útjában – nevezetesen, hogy hihetetlenül elfoglalt voltam, hogy cégem növekedésén dolgozzam, valamint hogy Chicago környékén éltem, nem Afrikában. Mégis, elhatároztam, hogy valami történni fog Afrikában, amíg van időm, amit önkénteskedésre fordíthatok. Visszatekintve rádöbbentem, hogy a BD Importson keresztül már próbáltam segíteni a nők előrejutását a kávéiparban. Ellátogattam afrikai kávétermesztő országokba, és láttam a nők termelésben és betakarításban betöltött nélkülözhetetlen szerepét, de észrevettem azt is, hogy nincs női résztvevő a döntéshozatali folyamatokban. Az IWCA lehetőséget adott, hogy más úton segíthessem a nők előrelépését: a fejlődést előmozdítva, ami az elképzelések szerint kereskedelmi kapcsolatokhoz vezet majd. Bizonytalan voltam abban, hogy is fog ez működni, de alig vártam, hogy megpróbáljam.
Úgy döntöttünk, hogy egy kurzust tartunk Kelet-Afrikában, amire meghívjuk különböző országok női vezetőit a kávéiparból, hogy bemutassuk az IWCA munkáját Közép-Amerikában. Amikor támogatókat kerestem a kurzushoz, azt a tanácsot kaptam, hogy lépjek kapcsolatba a Nemzetközi Kereskedelmi Központtal (International Trade Center, ITC) Genfben, Svájcban, mely az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) társszerve- zete. Az ITC vezető tanácsadója, Morten Scholer, aki hasonló projektekben vett rész éveken keresztül, beleegyezett abba, hogy próbálkozásainkat szponzorálja. Az ITC és a Kávé Minőségi Intézete (Coffee Quality Institute, CQI) támogatta első workshopunkat Afrikában. Az afrikai workshop szervezése nyolc hónapra elszólított vállalkozásomtól, de lehetőségem nyílt arra, hogy olyan munkát vezessek, ami a szenvedélyem. Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy Ugandában lehetek az IWCA önkénteseinek egy fantasztikus csoportjával és az ITC kép- viselőivel, hogy nők előtt beszéljek, összesen kilenc afrikai országból. Arról beszéltünk, hogy egy nemzetközi hálózatszervezet részeként fogunk együtt dolgozni, hogy segítsük a nők előrelépését a kávéiparban.
Noha nagyszerű érzés volt így átadni magam ennek, nem sokat tettem azért, hogy a BD Imports újra talpra álljon. Az ugandai workshop harmadik és utolsó napján a többi IWCA- önkéntessel együtt üldögéltünk, és visszaidéztük az eseményeket és azt a lelkesedést, amit mindannyian éreztünk az afrikai asszonyokon. Aznap este a férjem hívott, hogy elmondja, a BD Importsnak kávébeszállítási szerződést ajánlott egy nagy nemzetközi szállodalánc a hotelekben felszolgált kávé biztosítására. Micsoda hír, milyen nagyszerű időben! És ismét: az, hogy hűek maradtunk elképzeléseinkhez, meghozta az árát. A BD Imports és a hotelcég közötti kapcsolat három évvel korábban kezdődött. A vállalat stratégiai beszerzési menedzsere azt mondta, döntésüket leginkább integritásunk, szenvedélyünk, fellépésünk befolyásolta a termék minősége mellett, ami lehetővé tette a BD Imports számára, hogy néhány cégóriással is versenybe szálljon.
Ma továbbra is a BD Importsot irányítom, és emellett vezetem az ITC/IWCA Nők a Kávéiparban programját. A cég növekszik, a Nők a Kávéiparban program pedig harmadik évébe lép 2012-ben. Megalapítottuk az IWCA részlegeit Burundiban, Kenyában és Ruandában, és dolgozunk rajta, hogy eljussunk Ugandába, Tanzániába és Etiópiába is. Ez a munka segített, hogy felkeltsük partnereink érdeklődését világszerte. Az IWCA részlegeinek hálózata Közép- és Dél-Amerika öt országából kilenc országra nőtte ki magát több kontinensen, további érdeklődés tapasztalható Brazília, India, Peru, Honduras, Indonézia és sok más ország felől. Előrejelzéseink szerint húsz ország fog csatlakozni hálózatunkhoz az elkövetkező három év során.1
A küzdelmek, amelyekkel a kávéiparban dolgozó nőknek kell szembenézniük, még valóságosabbá váltak számomra az elmúlt években. 2010-ben nagy alázattal fogadtam a lehetőséget, hogy az ITC/IWCA Nők a Kávéiparban Programról beszéljek konferenciákon az Amerikai Egyesült Államokban, Tanzániában, Nicaraguában, El Salvadorban, a Kereskedelmi Világszervezet nőnapi rendezvényén Genfben és az ITC Női Kereskedők Fóruma és Kiállítása rendezvényen Csungkingban, Kínában. A sok utazás miatt nem voltam jelen, amikor a közösség, ahol élek, a YWCA Leader Luncheon (a YCWA [Young Women's Christian Association – Fiatal Nők Keresztény Egyesülete] évente tartott rendezvénye, melyen adománygyűjtés mellett kitüntetéseket adnak pályájukon kiemelkedő eredményeket elért nők számára – a ford.) kitüntetésével jutalmazott a nők érdekében végzett munkámért.
Egyszer hallottam egy történetet valakiről, aki választhatott, hogy marad egy biztonságosnak tűnő helyzetben, egy sekély vízben lehorgonyzott hajón, vagy kimegy a mély és kockázatos kék tengerre. A mesélő részletesen megjelenítette előttünk, milyen az élet a két különböző helyzetben. Nyilvánvalóan sokkal kényelmesebb volt a sekély vízben maradni, közel a parthoz. De a sekély víz zavaros volt, alig voltak benne növények vagy tengeri élőlények, viszont volt sok-sok kő, még törött üvegek is. A mély, kék víz gyönyörű volt és tiszta, káprázatos tengeri növény- és állatvilággal, Mindazon lehetőségek által, amit a kávé nyújtott számomra, rengeteget tanultam, és jó messzire jutottam onnan, ahonnan elindultam, a vidéki Arkansasból. Amikor kávéimportőrként szerzett tapasztalataimra gondolok, történetemet ahhoz hasonlítom, aki csónakját kivitte a mély, kék tengerre, és megtapasztalta azt a sok gyönyörűséget, amit az élet nyújthat. Igen, futottam néhány valóban nagy veszélybe a nyílt vízen, de nagyon boldog vagyok, hogy új kihívásokat választottam.
JEGYZETEK
1. 2017-ig az IWCA-hoz összesen 19 ország csatlakozott.
Szólj hozzá