Egy guatemalai kávétermesztő története
Viszontagságos élet egy gyönyörű, zord vidéken.
Kis kávésgazda vagyok Guatemalából. Genova Costa Cucában élek, Quetzaltenangóban, a mexikói határtól körülbelül ötven kilométerre délre. A kávéföldek Guatemala teljes területének mintegy 2,5 százalékát teszik ki: nagyjából 90 000 termelő van, 45 hektáros átlagos földterülettel. Ma egy új válsággal kell szembenéznünk, melynek gyökerei mélyen visszanyúlnak a huszadik századig. A családomnak nem kevés bátorságot kellett összeszednie, hogy átvészelje az elmúlt pár évtized hozta nehézségeket: az ő elkötelezettségük adta meg számomra az esélyt, hogy továbbra is kávét termeszthessek. Finca Las Brisas - Szellők - Farm a neve az ültetvénynek, ahol a családom négy generáción át dolgozott: én vagyok a negyedik.
Úgy nőttem fel, hogy nagyapámtól nap mint nap tanultam: egyszerű dolgokat mutatott meg nekem a betakarítással kapcsolatban. Például amikor kisfiú voltam, néztem, ahogy az asszonyok veszik a kosarukat, és indulnak kávét szedni – segíteni akartam, így hát fogtam a saját kosaramat, és én magam is végeztem a munkát. Vagy amikor egy traktor ment el a főépület előtt, hogy kávécsemetéket szállítson a földekre, felugrottam az ültetvény szekerére, hogy a munkásokkal együtt vigyem ki. Szép lassan nagyon megszerettem a növényt. Rengeteg dolgot tanultam a farmon töltött idő alatt, akár jók voltak az évek, akár rosszak. Számomra a kávétermesztés és a -feldolgozás nem egy munka: életmód, amiben azt tehetem, amit igazán szeretek. Annyira élveztem, hogy amikor leérettségiztem, úgy döntöttem, mezőgazdálkodást fogok tanulni a Rafael Landivar Egyetemen Guatemalavárosban, nagyjából négyórányira a farmtól. A nagyapám volt azonban az, aki megtanított, hogyan legyek gazda, és hogyan oldjam meg a való élet kérdéseit azon túl, amit az egyetemen tanultunk.
Ma már büszkén elmondhatom, hogy pörkölt kávét árulok (őrölve vagy szemesen) helyben és hivatalos vállalkozásoknak (hoteleknek, éttermeknek, kórházaknak stb.), és mindennap azon dolgozom, hogy javítsak a kávém minőségén.
A POLGÁRHÁBORÚ GUATEMALÁBAN
Guatemala a politikai bizonytalanság hosszú időszakán esett keresztül, melynek során az országot az erőszak, a kormány és a jog iránti bizalmatlanság, valamint az általános félelem jellemezte. Ez a félelem ma is itt van. A termelők emberrablásoknak, gyilkosságoknak, megszállásoknak, az ültetvények vagy teljes gazdaságok leégetésének és a forradalmárok által kivetett kemény „harci adóknak" voltak kitéve. A pénzösszeg, amit nekik kellett fizetni, az ültetvény méretétől függött: minél nagyobb volt a farm, annál magasabb az adó. Egyik évben a kivetés elérhette az egész termést, a másik évben azt az összeget, amit a munkások kifizetésére szántak. A guerillák célja az volt, hogy félelemben tartsák a gazdákat, így a legtöbbjük nem tért vissza a földjeire. A guerillák mindig azt mondták, ha nem fizetünk nekik, elveszik a földjeinket.
A guerillák többször is eljöttek a mi gazdaságunkba. Ez a csoport a guatemalai hadseregről szakadt le, mert a katonák egy része nem értett egyet azokkal, akik irányítottak. Kisajátították azoknak az embereknek a zászlaját, akik a legrosszabb helyzetben vannak az országban, az igazán szegényekét. A lázadók el akarták venni a földeket, különösen a kávéültetvényeket, és odaadni ezeknek az embereknek. Igazából ma néhány exguerilla a kormány tagja. Azt kérték tőlünk, hogy fizessünk nekik harci adót élelem, pénz, vagy egyszerűen idő formájában. Néha kényszerítettek minket arra, hogy órákon keresztül hallgassunk horrorisztikus történeteket kormányról és a hadseregről, miközben a guerillák próbáltak minket meggyőzni arról, hogy amit ők tesznek, az a helyes. Csak hallgathattunk, adhattunk nekik enni vagy inni, és követhettük az utasításaikat. Meg kellett adnunk nekik, amit kértek, másképp leégették volna a farmot, vagy megöltek volna minket. Bárhol megjelenhettek - az utcákon vagy az utakon, vagy bármeyik irányból a hegyekből. Ami a kormányt illeti, a katonák teljes falvakat irtottak ki, amikről azt gondolták, kapcsolatban álltak a guerillákkal. Mindkét oldalon baj volt. Az emberek nap mint nap félelemben éltek a fincánk körül, mert valóban nem tudtuk, mi lesz: a környékünkön gyilkosságokat követtek el.
Az 1996-ban a lázadók és a kormány által aláírt békeszerződések elvileg történelmünk leghosszabb háborújának végét jelentették – azét a háborúét, ami 36 éven át tartott. A háborús évek problémái iszonyú hatással voltak a teljes nemzetgazdaságra. Még ma is, minden héten attól rettegek, hogy valami borzalmas fog történni. Ez a veszélyérzet országszerte része a mindennapoknak. Nehéz lehetséges megoldást elképzelni a közbiztonság problémájára, hiszen nincs olyan kormányunk, ami szavatolná a törvények betartását és a biztonságot. Guatemalában még azokban az emberekben sem bízhatunk, akik a mi biztonságunkért felelnek.
A szegénység, az éhínség, a földek egyenlőtlen elosztása és a rasszizmus folytatódik. Az őslakosság különösen szenvedett a lehetőségek és az oktatás hiányától. Azonban a polgárháború mélyreható és máig is tartó hatása nem az egyetlen probléma, amivel szembe kell néznünk: más fontos kihívások is állnak a guatemalai kávétermelők előtt. A kormány sosem nyújtott semmiféle támogatást vagy rendelkezéseket azoknak a kávégazdáknak, akik be akarnak fektetni, vagy sikeresek akarnak lenni.
AZ ÁRAK ESÉSE
2001-ben a kávé értéke a világpiacon több mint 1 dollárról fontonként (2.2 $/kg) kevesebb, mint 0,50 $/fontra (1.1 $/kg) zuhant. A visszaesést nagyrészt a Vietnamból érkező szállítmányok növekedése okozta (Vietnam az 1990-es évek végére az egyik legnagyobb kávétermelővé vált), valamint az, hogy a brazil termelés növekedni kezdett. Az árzuhanás totális katasztrófát jelentett számunkra. Az egyik legnagyobb nehézségünk a farm tartozásainak visszafizetése volt. Nehéz volt alacsony kamatozású kölcsönökhöz hozzájutni, hiszen a kávéüzlet iránti általános bizalom is hiányzott ebben az időszakban. Ebből az okból kifolyólag az utóbbi hét évben nagyon magas kamatot fizettünk a kölcsönökért, évente 20 százalékot, és minden hónapban hatalmas pénzösszeget kell letennünk a bankoknak. Mivel meg akartuk tartani a farmot, az egyetlen lehetőségünk az volt, hogy még mélyebb adósságokba süllyedtünk. Több gazda is arra kényszerült, hogy eladja földjeit, és az ország más részeibe költözzön
E krízis során sok nagy farm eltűnt, ahol minőségi és elsőosztályú kávét állítottak elő, mert nem fizették meg őket megfelelően a kemény és a kifejezetten kemény babok (strictly hard bean, SHB) árához képest. A magasabb hegyekben pedig egyre több kistermelő kezdett kávét termeszteni a kifejezetten kemény babok előállítására koncentrálva. E gazdák előtt fényes jövő áll annak a jó minőségű kávénak köszönhetően, amit a magasban elő tudnak állítani. Az SHB és a minőségi vagy elsőosztályú kávé közötti különbség a savasságban van, mely erőteljesebb az SHB kávébabok esetén, ahogyan az intenzívebb aroma és a testesség is.
Az enyém azon minőségi kávéfarmok egyike volt, amely az összeomlás szélén állt. Ehhez még hozzájárul az is, amit sok helyen hallani: hogy az átlagos kávégazda egy csésze eladott kávé árából hozzávetőlegesen egy százalékot kap meg. Ezért döntöttem úgy, hogy további értékkel fogom növelni az általam előállított zöld kávét. Befektettem egy kávépörkölőbe, amit kölcsönből vettem 18 százalékos kamattal, így az előállítást a kávégyümölcs magjától a szemes kávé vagy az őrölt, csomagolt kávé szintjére tudtam emelni. Azzal, hogy a kávé előállításának több lépését vontam az ellenőrzésem alá, nagyobb bevételre tehettem szert, ami segített megőrizni a családi hagyományt. A környéken néhány gazdaságban ökoturizmussal kezdtek foglalkozni, ami vonzza a kávé környezetét kedvelő embereket.
A kormány a mezőgazdasági termelés változatossá tételét kezdte népszerűsíteni az 1990-es évek végén, hogy a gazdáknak ne kelljen csupán egy terménytől függeniük, és ha visszaesések vannak az árban, az ne okozzon országos szintű válságot. A kormány végre tett egy pozitív lépést a gazdák érdekében. Akkorra már megvolt a kávépörkölőm, de nem volt elég vásárlóm az előállított termék eladásához. Az egyetlen kiút ebből a helyzetből a kávéültetvény több mint felének kiirtása volt. Hatalmas földterületek, amik korábban kávét termeltek, gyönyörű, árnyékot adó fákkal, most füstöltek vagy feketéllettek, előkészítve arra, hogy legelőket lehessen kialakítani rajtuk marhahizlaláshoz. A nagyanyám egyszer azt mondta: „Te vagy az egyetlen ebben a családban, akinek van bátorsága félredobni a kávéültetvényeket". A farm egyik részén gumi- fákat is ültettünk, ami segít a gazdaság stabil fenntartásában. Kemény munkával, napi tizenkét órában a hét hat napján elértem, hogy újra kibővíthessem a kávétermesztést, és növeljem a pör- költ kávé eladását, így újra ültethettem kávét. A finca összesen 110 hektáron működik, amiből ma 45 hektár kávéval van beültetve. A többi részen gumifa terem.
A LEGNAGYOBB KIHÍVÁSOK
A kiváló minőségű kávé folyamatos előállítása során a legnagyobb gondok, amikkel küzdünk, a munkaerő hiánya, a magas olajárak, a globális felmelegedés és a nagygazdák, valamint a hatalmas mezőgazdasági üzemek által diktált verseny. A kávéelőállítási költségeink, köztük a benzinre és egyéb befektetésekre költött összegek folyamatosan nőnek. A legnagyobb költség mégis a kézzel végzett munka megfizetése, különösen a kávébetakarítás során. Emberi munkaerőtől függünk, mert a földrajzi jellegzetességek miatt nem tudunk gépesíteni: a legtöbb lejtőnk túl meredek ahhoz, hogy gépeket lehessen végigfuttatni rajtuk.
Az én alkalmazottaim a farm közelében élő családok. Azonban ez nem minden ültetvény esetében van így, hiszen a legtöbbnek messziről kell a kávészedőket odaszállítani, mert nincs elegendő munkás a régióban. A kávészedők életkörülményei farmról farmra változnak. Az én fincámon téglaházakban élnek folyóvízzel és elektromossággal, amit a gazdaságban termelünk. Egy darab földet is adunk minden családnak, hogy maguknak tudják megtermelni a kukoricát. Természetesen vannak problémáink az utakkal, a hidakkal, az infrastruktúrával mindenütt, így elég nagy nehézséget okozhat eljutni egyik helyről a másikra.
SIKER
A kávégazdák számára a siker kulcsa a specialty kávé előállításában rejlik, amiért magas árat fizetnek. Ha bizonyos további problémákat, különösen a munkaerő és a kamatok problémáit sikerül megoldani, a gazdák ezt meg tudják termelni Guatemalában: a helyi kávét a világ leg- jobb vulkanikus talaján művelik, természetes árnyék alatt, minden egyes régióban tengerszint feletti magasság és speciális mikroklíma megfelelő kombinációja mellett. Ez az oka annak, hogy a guatemalai kávét kiváló minőségű terméknek tekintik. Közép-Amerikában a legnagyobb exportőr Guatemala, melyet Honduras és Costa Rica követ.
A kávénak árnyékot adó hatalmas fák ültetése guatemalai kávétermesztési hagyomány, és azt is mondják, hogy itt vezették be. A megfelelő árnyékban termesztett kávé hosszabb időn keresztül érik be, ami a gazdag és komplex ízvilág kialakulásának kedvez. Az árnyékban termesztett kávé agroerdészeti termény, mely összekapcsolja a fenntartható mezőgazdaság által megfogalmazott célokat a környezetvédelemmel. Madarak, hüllők és bogarak számos faja él ezeken a fákon, és csodálják őket a hozzánk látogatóba érkezők, különösen a család és barátok. Én nem nyújtok ökoturizmus-szolgáltatást a farmon, de később szeretnék erre is lehetőséget teremteni. Tekintettel arra, hogy kávénk árnyékban termesztett, Guatemala kávéerdejeinek tagja vagyunk, melyek környezetvédelmi szempontból rendkívül hasznosak – védik a talajt, a biodiverzitást és a vízforrásokat, valamint segítenek csökkenteni a globális felmelegedés káros hatásait.
A kávégazdák számára a legnagyobb támogatást az ANACAFE, a Guatemalai Nemzeti Kávészövetség nyújtja. Helyi irodákat működtet, ahol a magamfajta kis farmerek számára lehetőséget biztosítanak gyakorlati előadásokon és workshopokon való részvételre, kávévásárt rendeznek a régióban, és egyéb más szolgáltatásokat nyújtanak. Az ANACAFE szolgáltatásai között szerepelnek kóstolási szemináriumok, laboratóriumi analízisek, piaci információk, és szolgáltatóközpontokat is működtetnek. Az ANACAFE legfőbb célja, hogy országon belül is népszerűsítse a minőségi kávéfogyasztást - mi azt látjuk, hogy a felvevőpiac Guatemalán belül növekszik. Egyre több ember kezd kávét inni, különösen a fiatalok. Az országban működő Cup of Excellence verseny nagyon sok előnnyel jár, hiszen eredményeképpen az emberek egyre több minőségi kávét igényelnek. A termelők egyre keményebben dolgoznak, hogy előállítsák azt a minőséget, amelyet a piac megkövetel.
A munkalehetőségek teremtése és az oktatás támogatása a kávé további nagy sikeren ország munkavállalóinak 9 százaléka a kávészektorban helyezkedett el. Hogy az üzlet minden résztvevője részesülhessen támogatásban, a Kávé Alapítvány a Vidék Fejlődéséért, a FUNCAFE azon dolgozik, hogy a vidéki, kávéval foglalkozó közösségekhez is elérjen a fejlődés. Az alapítvány oktatási programokat szervez, és egészségközpontokat működtet, valamint népszerűsíti az élelmiszerbiztonságot. Ez utóbbi arra tanítja az embereket, hogyan termeljenek és készítsenek tápláló ételeket különféle, kertben termelhető ehető növényekből, például egy kis csokor sárgarépából és céklalevélből, tanítják italok, jégkrémek, lekvárok és még sokféle étel elkészítésének technikáit. Azt hiszem, az alapítvány minden erőfeszítése pozitív eredményeket hoz, különösen annak a sok családnak a szempontjából, akik rengeteget szenvedtek az elmúlt évek természeti katasztrófái miatt.
A Finca Las Brisas megújuló energiát használ, mert van egy vízenergia-berendezésünk. A nagyapám állította össze hatvan évvel ezelőtt, és mi ugyanazzal a berendezéssel használjuk, amit ő akkoriban beszerelt. Ennek segítségével végezhetjük a leszüretelt kávé nedves feldolgozását, és biztosíthatunk megbízható áramforrást a főépület és a munkások házai számára, melyekben két hálószoba, konyha-étkező és fürdőszoba van.
ESÉLYEK ÉS LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
Hogy olyan árat kaphassunk, amely tükrözi a termék kiváló minőségét, Ázsiában és Európában próbálunk piacot keresni a kávénk számára. Ma az Amerikai Egyesült Államok veszi fel a guatemalai kávéexport körülbelül negyven százalékát. Stratégiai lépésként a C ár szabta szerződést kell meghaladnunk: célunk, hogy a kávékat a prémium árral dolgozó piacok felé közelítsük, mint a minősített kávék, a specialty fokozatú kávék piaca és a kiváló kávék országon belüli aukciói. Ma a kávém körülbelül 10 százalékát C kávéként adom el; a többit megpörköljük, megőröljük, és helyben értékesítjük. A jövőben azt tervezem, hogy a kávét már pörkölve adom el az Amerikai Egyesült Államokban.
Próbálunk még magasabb áron eladható kávét előállítani, például biokávét. Jelen pillanatban nem rendelkezünk semmilyen tanúsítvánnyal, de dolgozunk rajta. A korrupció Guatemalában mindenütt jelen van, és ez alól a kávé minősítési eljárása sem kivétel.
Végezetül azt mondhatom, hogy a felmerülő problémák ellenére hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy a világ egyik legjobb kávéját állíthatjuk elő.
Szólj hozzá