Hagyományok, mezőgazdaság és természet
Az árnyékos kávéültetvények és a biodiverzitás.
Ökológusok, ornitológusok, földrajztudósok és mások több mint egy évtizede állítják, hogy az agroerdészeti rendszer - az a mezőgazdasági forma, melyben a kávét többféle fajhoz tartozó, árnyékot adó fa lombkoronája alatt termesztik - a termőföld hasznosításának nagy környezet- védelmi potenciállal bíró formája. Akár nagygazdaságok, akár egyetlen földműves által meg- művelt kisebb földek, az árnyékos farmok jellegzetességeiknél fogva túlmutatnak az egyszerű, mezőgazdasági terméket előállító földterületeknél. E jellegzetességek közül talán a legismertebb az, hogy rendkívül változatos madárfajokat képesek odavonzani és megtartani, így ez a típusú gazdálkodás madárbarátként is ismert. 1 Számos további, ökológiai szempontból kedvező tulajdonság került az utóbbi időben az árnyékban termelt kávé pozitív listájára, 2 és szocioökonómiai előnyei is egyre szélesebb körben ismertek. 3
Ez az írás azokra az aktuális eredményekre fókuszál, melyek az árnyékban termesztett kávé ökológiai és agronómiai előnyeit támasztják alá. A középpontban a madarak szerepe áll az agroerdészeti rendszerű kávéültetvényeken, de arról is szó esik majd, hogy a környékbeli vegetáció biodiverzitása, az őshonos fajok megtelepedése, a méhek általi beporzás és az ezt követő gyümölcstermés, vagy a denevérek rovarevőként betöltött szerepe is az árnyékos kávéföldek jellemzői közé tartoznak. Mielőtt megvizsgálnánk a nagy költségvetésű, intenzíven gondozott földeket és a hagyományosabb, kisebb költségvetésű, változatosan árnyékolt gazdaságokat, melyek megfelelnek a „kávé mint élőhely" feltételnek, érdemes először néhány, az árnyékban termesztett kávéval és bizonyos kávétermesztő régiók közelmúltbeli gazdálkodási formájával kapcsolatos alapvető fogalmat és elképzelést tisztázni.
AZ ÁRNYÉK KÉRDÉSE
A kávénövény, amit ismerünk és szeretünk (Coffea arabica), cserjeszinten fejlődött ki azokon a területeken, amelyek ma Etiópia és Szudán középmagasságba eső övezetét képezik. 4 Erdei növényként jól érzi magát az árnyékban, és kétségkívül alacsony toleranciaszintet fejlesztett ki a közvetlen napsütéssel szemben - mellyel az eredeti növény akkor szembesült, amikor fák dőltek ki, vagy földcsuszamlások miatt fényfoltok keletkeztek az erdőben. Ebben a természetes közegben képzelhetjük el azt a több ezer évet, mely során a kávénövény az árnyék teljes spektrumában kifejlődött, a sűrű, zárt lombkoronájú erdőtől a napfényfoltokig. De az arabika legjellemzőbb természetes közege mégis a viszonylag zavartalan erdő, árnyékos aljnövényzettel.
Az erdőkéhez hasonló árnyékoltsági szint a világ minden részén megtalálható a kávéföldeken. A földműves kávétermesztők, akik általában csak egy vagy két kisebb földterületet tud- hatnak magukénak, rendszerint a nagyobb diverzitással rendelkező kávéfarm mellett teszik le a voksot, szemben a nagybani termelőkkel (vagy akár a közepesen nagy területeket művelőkkel). Mivel a földműveseknek évről évre a szakadék szélén kell táncolniuk - J. Berger kifejezésével élve 5 és azzal a kevéssel kell túlélniük, amijük van, elképesztő kihívásokkal kell szembe- nézniük. Kevés ilyen gazda hajlik arra, hogy teljes megművelhető földterületét egyetlen olyan terménynek szentelje, mint a kávé. Az árak változékonysága, a betegségek, a természeti katasztrófák és az egyéb termények iránti igény kizárja ezen stratégia lehetőségét. Ennek eredményeképpen a „kávéültetvények" olyan ültetvények lesznek, melyekről minden évben betakarítják a kávébabot, de emellett számos egyéb élelmiszert és hasznos terményt is, gyümölcsöket, tűzifát, faanyagot, és egyes esetekben gyógynövényeket is. 6 Ezek a változatos agroerdészeti rendszerek számos olyan terménnyel látják el a gazdát, melyeket otthonában el tud fogyasztani, fizetségként tudja adni a betakarításban segédkező munkásoknak, illetve készpénzért el tudja adni a helyi/környékbeli piacon.
A közép- és nagygazdák (különösen a nagygazdák) közel sem függenek annyira a kávétól. Vagy vannak más megművelhető földjeik és azon terményeik (köztes vetemények), vagy vannak más befektetéseik, melyek megóvhatják őket a természet azon szeszélyeitől, amelyek a csupán egy terméket előállító kistermelőt tönkretehetik. A nagyobb kávéültetvények meg- műveléséhez ezen felül több munkaerőre van szükség. Ahol nem, vagy csak kismértékben használnak árnyékot, az árnyékot adó fákat nem kell gondozni, ami azt jelenti, hogy több időt lehet fordítani a kávécserjék karbantartására - metszésre, talajjavítók bevitelére és általános gondozásra. Ha árnyékot adó fákat is ültetnek, egy vagy két faj használata egyszerűbbé teszi a lombkorona gondozását, mert a munkások könnyebben megtanulják a fák növekedésének jellegzetességeit és a metszést. Az egynemű lombkorona gondozása könnyebben elsajátítható és kivitelezhető.
A kávétermesztés e két megközelítése nem csupán az árnyék-kontinuum két végletéhez vezet - azaz a nagy diverzitású, erdőszerű ültetvényekhez, illetve a kevésbé változatos, napnak kitett vagy szinte teljesen árnyékmentes állapotokhoz -, hanem a homályos középúthoz is, az enyhén árnyékos, mérsékelt diverzitású rendszerekhez, melyek e két véglet között találhatók. Ez a gondozott lombkorona, lényegében a gazda által gondozott biodiverzitás az, ami vonzza és fenntartja a társult biodiverzitást.
Különböző országok kávéültetvényei sokféle tájképet vonultatnak fel, melyek a gazdálkodás különböző módozatairól árulkodnak. Általában véve elmondható, hogy ahol a minisztériumok és kutatóintézetek a modernebb gyakorlatokat népszerűsítették a terméshozam növelése érdekében, például Costa Ricán, Kolumbiában vagy Kenyában, a gazdálkodás inkább a kontinuum kevésbé árnyékos, vagy napnak kitett véglete felé tolódik el. Közép-Amerika országaira az 1970-es években erőteljes nyomást gyakoroltak, hogy növeljék kávétermelésüket: ez a folyamat a lombkoronák kiirtásával és az agrokemikáliák bevezetésével járt. A kampány a levélrozsda (Hemileia vastatrix), a kávét megtámadó legveszélyesebbnek tartott gombás meg- betegedés legyőzése köré szerveződött. 7 Egyes országok, köztük Costa Rica, Kolumbia és Kenya, már korábban átalakították kávétermőföldjeiket, nagymértékben csökkentve ezzel a hagyományosan gondozott gazdaságok komplexitását. A mezőgazdasági tájkép ezen átalakulásai összhangban voltak a mezőgazdasági termelés intenzitásának általános növelésével, amikor is az egyszerűsített, kevésbé változatos rendszerek - ideális esetben monokultúrák - léptek használatba, melyek legfőbb célja a terméshozam növelése volt. 8 Ezzel szemben ott, ahol a technológiai háttér kevésbé volt elérhető, akár a nemzeti erőfeszítések hiánya miatt, akár mert a kávé eldugottabb régiókban termett, ahol a termesztők megmenekültek a hivatalos fejlesztési próbálkozások hozta előnyöktől", a gazdák jól megfigyelhetően inkább tartották magukat, és kihasználták a lombkoronát. Rice és Ward bemutatja az Észak-Latin-Amerikában gyűjtött adatokat a hagyományos és a korszerűsített kávéültetvények számáról: becsléseik szerint a térség teljes kávétermő vidékének 41 százalékát modernizálták vagy korszerűsítették, mely rendszerint lombkorona csökkentésével vagy teljes eltávolításával járt. A legtöbb esetben ez a kávétermelés fokozásának szerves részét képezte. 9 A régió kávétájképe azonban az árnyékoltság változatos színskáláját tárja elénk, melyet a fent említett hivatalos erőfeszítések éppúgy formáltak, mint a termesztők személyes döntései. Más kávétermelő régiókról kevesebbet tudunk, noha anekdotikus információk alapján ehhez hasonló, változatos gazdálkodási forma valószínűsíthető a kávétermő vidékeken világszerte - a termelés fokozása érdekében tett lépéseket különböző mértékben népszerűsítették és alkalmazták. A termelés fokozásával járó folyamat következménye, hogy a teljes biodiverzitás folyamatosan csökken.10
7.1. ábra: Kávégazdálkodási rendszerek. Forrás: Patricia Moguel és Victor M. Toledo: Biodiversity Conservation in Traditional Coffee Systems of Mexico, Conservation Biology. 1999. február. Újranyomtatva Wiley/Blackwell engedélyével.
Milyen következményekkel járnak e különböző gazdálkodási rendszerek a tájképre nézve, milyen hatással vannak a farmerekre és a rendszerek ökológiájára? Esztétikai szempontból egy arányos helyközökkel, sorokban futó kávécserjékkel beültetett hegyoldal környező fák nélkül a rend érzetét kelti. Mint lombkerítés lombkerítés után, a kávé rendezett mintája a tájon a termesztő állandó gondoskodásáról és odaadásáról tanúskodik. De ezekre az ültetvényrendszerekre gyakran tekintenek biológiai sivatagokként.
Ehhez képest egy olyan kávéültetvény tájképe, melyet sokféle lombkorona borít, csaknem megkülönböztethetetlenné teszi a hegyoldalt egy erdős dűlőtől. Könnyebben előfordulhat, hogy a kora hajnali pára végigsimítja lankáit, és egészen biztosan otthont és menedéket nyújt madarak (vagy más vadállatok) egész seregének, amire nyílt napfénynek kitett társának nincs lehetősége.
Az árnyékos agroerdészeti rendszerekben változatos fajok élnek, melyeket a fák tartanak fenn, és e rendszerek strukturális diverzitása és felépítése a természetes erdőkéhez hasonlít. Tekintettel azonban arra, hogy ezek mezőgazdasági területek, nem nyújthatják és nem is tudják ugyanazt nyújtani a vadvilágnak és ebből következően ugyanazt a menedéket az élővilág teljes változatosságának, mint egy természetes erdő. Az árnyékos kávéültetvény nem lehet a természetes élőhely helyettesítője. De lehet menedék a biodiverzitás számára, számos fajnak nyújtva meglehetősen jó minőségű, kiegészítő élőhelyet.
AMIT AZ ÁRNYÉKOS RENDSZEREKRŐL TUDUNK
Bizonyos mezőgazdasági rendszereket jellemző biológiai folyamatokat jól ismerünk. Entomológusok és növénypatológusok évtizedeken át kutatták számos rovar és kártevő életciklusát. De aligha kezdték még el vizsgálni a kutatók azt a szerepet, amit a mezőgazdasági területek játszanak a biodiverzitás védelmének elősegítése érdekében azzal, hogy élőhelyet adnak nem kártevő organizmusoknak. A megművelt földek lehetséges természetvédelmi területként való kezelése, az ökológiai összefüggések, a természetvédelmi biológia és a megművelt földek potenciális természetvédelmi értéke - ezek mind új területek az agrotudományok számára.
Az árnyékban kialakított mezőgazdasági rendszereket, ahogy az agroerdészetekben termelt kakaó és kávé esetében, az árnyék által nyújtott agronómiai és általános ökológiai jellegzetességek nézőpontjából vizsgálták.11 A kávé- és kakaóültetvények jelenleg azokat a kutatókat foglalkoztatják, akik a gazdálkodás jellegzetességeinek természetes életközösségekre gyakorolt hatásait vizsgálják (vannak más, hasonló gazdaságok, köztük a vízimadarak számára értékes rizsföldek). És noha még rengeteg tudás hiányzik az ilyen földek ökológiai potenciáljával kapcsolatban, bizonyos alapvető ismeretek már hozzáférhetővé váltak. Egy árnyékos kávéültetvényen például minél szélesebb biodiverzitást vonnak művelés alá – azaz minél több fajta fát ültetett a gazda a kávé közé –, annál többféle madár található az adott rendszerben. A helyi vagy őshonos fafajták általában többféle madárfajt (és feltehetőleg rovarokat) tartanak el, nagy valószínűséggel ezen egymással kapcsolatban lévő élőlények koevolúciós múltja miatt. A lombkorona strukturális változatossága (felépítése) szintén hozzájárul az ott megtalálható madárfajok sokszínűségéhez, sőt, valójában jóval lényegesebb is lehet, mint a jelen lévő növényfajok száma, 12
Az árnyékban termesztett kávé számos formában járul hozzá az ökológiai egyensúlyhoz: ezek azok a természetes élőhelyekre jellemző természetes és dinamikus folyamatok, melyek úgymond „mozgásban tartják a rendszert". A beporzás és a kávé azt követő gyümölcshozama jóval hangsúlyosabb az árnyékos rendszerekben, különösen ahol természetes erdők is vannak a közelben. Ezen felül az árnyékos kávéültetvényeken létezik egy bizonyos fokú biológiai kontroll a kevésbé árnyékos 13 farmokhoz képest. És ami az őshonos fafajták begyűjtését és helyreállítását illeti az adott területeken, az árnyékos kávérendszerek akár a genetikai állomány őrzőjeként is felléphetnek. 14
Látva ezen agroerdészeti rendszerek erdőhöz hasonló adottságait, könnyű elképzelni, hogy az árnyékban termesztett kávé milyen sokféleképp járul hozzá az ökológiai egyensúlyhoz. Az állandóan aláhulló levelek táplálják a földet, az általuk képzett természetes avarréteg és a fák gyökérrendszerei pedig védik: ez az erdőhöz hasonló ültetvények csupán két jótékony hatása. A fák lombkoronája nyilvánvalóan enyhíti a heves esőzések talajra gyakorolt hatásait, és a tápanyagokat a fatörzseken és a fák talapzatán lefolyó vízzel a környező földbe vezeti. Mivel az árnyékban kevésbé nőnek azok a gyomok, melyek a nyílt napon elszaporodnának, csökken a gyomirtásra fordítandó munka vagy kémiai eljárás szükségessége. Az árnyék nem csupán kevesebb gyomot hagy megteremni: a naposabb gazdasági rendszerek szinte védtelenek az agresszívabb gyomnövényekkel szemben. 15 Ennél kevésbé feltárt, de számos anekdotikus forrásból megerősített jelenség, hogy az árnyékos rendszerek segítenek a térségben a klímaváltozás miatt jellemző szárazság vagy az erős hurrikánok által előidézett földcsuszamláskárok megelőzésében. A termelők és maga az író személyes megfigyelései mellett néhány újabb kutatási irány is az árnyékos rendszerek fenti problémákkal kapcsolatos előnyei felé mutat. 16
ÁRNYÉK, MINŐSÉG ÉS TERMÉSHOZAM:
A VÁLLALKOZÁS ÉS A KÖRNYEZET EGYENSÚLYA
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az erdősített gazdasági rendszerek, noha számos előnnyel járnak, alapvetően a helyi földművesek megélhetését és/vagy létfenntartását szolgálják. Egyes markentingfogások és kereskedelmi lapok azon túlzó állításait, melyek egyenlőséget tesznek az agroerdészeti kávéültetvények és az esőerdők közé, vagy feltétel nélkül a „minél több az árnyék, annál jobb" mellett teszik le a voksot, nem árt összefüggéseiben vizsgálnunk: ezek a területek ültetvények, melyeken embereknek terményeket kell előállítaniuk, hogy megélhessenek belőle. Szólaljon meg mindig egy figyelmeztető hang, amikor az árnyék környezetvédelmi jelentőségét kántálják: így elkerülhetjük, hogy a gazdák túlélésért tett erőfeszítései háttérbe szoruljanak.
A kávéföldek mezőgazdasági területek még akkor is, ha ideálisan gazdálkodnak rajtuk az erdőszerű környezet imitálásának és az élőhelyek maximális feltételeinek biztosítása tekintetében. Ezek nem természetes erdők, és nem is hitethetjük el róluk, hogy azok. Lehet őket úgy művelni, hogy a változatos élővilág számára nyújtott menedékszerepük is hangsúlyt kapjon, de a kávétermesztéshez kapcsolódó rendszeres beavatkozások és a növényvilág természeteshez képest kisebb változatossága mind kizárják azt, hogy ezek az ültetvények elérjék a természetes rendszerek által nyújtott élőhely minőségét.
Éppen ezért a természetes erdőkkel borított területeket az általuk nyújtott számos ökológiai és esztétikai előnyök miatt kell védeni. Az árnyékos kávéültetvények másodlagos élőhelyet és ökológiai hasznot nyújthatnak, kiegészítve a természetes erdők szerepét, és bizonyos esetekben enyhíthetik a környezetre nehezedő súlyt ott, ahol természeti erőforrásokat használnak ki. 17 Éppen e kettősségből fakad az árnyékos rendszerek vonzereje, de kevés kutatás áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogyan lehetne mindkét szerepüket maximálisan kihasználni. 18 Az árnyékos kávéültetvények esetében is létezik egy elméletben optimális egyensúlyi pont, melyben a lombkorona maximális minőségű élőhelyet nyújt, miközben a terméshozamot sem csökkenti.
Néhány tanulmány feltárja az árnyékoltsági szint és a kávé terméshozama közötti kapcsolatot. Mexikó Chiapas régiójában Soto-Pinto és munkatársai a terméshozamot az egy cserjére eső 19
kávégyümölcs szárazsúlya alapján mérték. Azt találták, hogy magasabb árnyékoltsági szintek mellett a terméshozam csökkenő tendenciát mutat, mely csökkenés körülbelül 50 százalékos árnyékoltságnál kezdődik. Egy másik, a keletre eső Veracruz államban végzett mexikói tanulmány eredményei alapján azokon az ültetvényeken, ahol a lombkorona változatosabb volt (n = 2), átlagban 5,322 kg friss kávébogyó termett egy hektáron, míg azokban a gazdaságokban, ahol többségében egy fajtához tartozó fa adta az árnyékot (n = 8), 3,958 kg/ha eredményt kaptak. 20 Egy másik kutatás ebben a régióban nem talált különbséget a terméshozamban a rusztikus és az egy fafajtát alkalmazó árnyékos kávéültetvények között, noha a két változat jelentősen eltérő volt a lombozat, a fák sűrűsége, a fák változatossága és a lombkorona rétegei tekintetében. Mindent összevetve e tanulmányok azt sugallják, hogy létezik egy optimális lombkorona, mely egyidejűleg teszi lehetővé a megfelelő termesztést és az élővilág védelmét. 21
AZ ÁRNYÉKOS RENDSZER MINT ÉLŐHELY
A legújabb kutatások gyarapították ismereteinket az árnyék olyan eltérő funkcióival kapcsolatban, mint a megfelelő élőhely biztosítása, a biodiverzitás elősegítése, a biológiai kontroll szerepét betöltő egyedek, például madarak és denevérek befogadása, illetve a kávé beporzásához szükséges feltételek biztosítása. Az egyre növekvő kutatási anyag az agroerdészeti rendszereket figyelemre méltó, a természetvédelem szempontjából potenciálisan használható megoldások- ként mutatja be.
Strukturális szempontból a kávéültetvények meglehetősen jól képezik le a természetes rendszereket. Egy Chiapasban, Mexikó kávétermő vidékén végzett kutatásban kávéültetvényeket hasonlítottak össze (rusztikus és ültetett, Inga fajokhoz tartozó shimbillocserjékkel) számos különböző típusú élőhellyel. Általánosságban véve mindkét ültetvényfajta jobban hasonlít a természetes erdőségek élőhelyeire, mint a másodlagos (természetes úton újratermelődő) élőhelyekre. Ezen felül ami a lombozat sűrűségét illeti a különböző növényzeti szinteken, ezen árnyékos kávéültetvények vegetációs struktúrája leginkább a dombok erdőségeivel, az alacsonyabb szintek fenyves- tölgyes erdőivel és a folyó menti erdőségekre jellemző élőhelyekkel mutatnak hasonlóságot. 22
A madarak számára az árnyékot nyújtó fák lombkoronája a helyi időjárási viszonyoktól függően élőhelyként szolgálhat időszakosan vagy akár egész éven át. Ahol a száraz évszak meg- határozó jelentőségű, az árnyék által biztosított menedék nélkülözhetetlen lehet. A kutatók azt találták, hogy a jelek szerint Ecuadorban a felső lombozati rétegben fellelhető menedékek aránya nem csupán az élőhely elfoglalását befolyásolja általánosságban véve, de azt is, hogy a madarak elhagyják-e a rendszert a száraz évszakban. Ez a „tűréshatár-válasz”, ahogyan elnevezték, a 21-40 százalékos árnyékoltsági rétegben következett be. Ahol az árnyékoltsági szint eléri a 40 százalékot, nem csupán annak valószínűsége nő 1-0 arányban, hogy az erdei madár- fajok kihasználják a teret (legalábbis az a tizennyolc, amit vizsgáltak), de a száraz évszak során annak valószínűsége, hogy ezek a fajok elhagyják a rendszert, nullára csökken. Másképp fogalmazva: negyven százalékos árnyékoltsági szint esetén a madarak biztosan ki fogják használni az agroerdészeti rendszert, és ugyanez a védelem lehetővé teszi számukra, hogy a helyükön maradjanak a súlyos szárazsággal sújtott hónapok során. 23 Amit tanulságként leszűrhetünk ebből a vizsgálatból, hogy nem minden árnyék ugyanolyan, és hogy számos madárfaj számára legalább 40 százalékos árnyékoltság szükséges.
Az epifitonok szerepét az árnyékos rendszerű kávéültetvényeken szintén vizsgálták. Az epifitonok olyan növények, melyek más növényeken élnek, ilyen például néhány orchideafaj és a legtöbb bromélia. Régiótól függően az epifiton broméliák jelenléte az árnyékot adó fákon zavar- hatja a kávétermesztőket, és rendszeresen eltávolíthatják őket a fák ágairól. Mexikóban, Veracruz államban, ahol a termelők úgy tartják, hogy a broméliák káros hatással vannak az árnyékot adó fákra, az epifitonok eltávolítása bevett gyakorlat. Tekintettel arra, hogy számos madárfaj használja fel az epifitonokat különböző formákban - a fészek alapanyagaként, táplálékként, költözőhelyként -, a madárközösségek is változni fognak annak függvényében, hogy milyen attitűdök és szokások vannak gyakorlatban az ültetvényen az epifitonokkal kapcsolatban. Az epifitonok eltávolítása vár- hatóan a rendszer mikroklímáját is meg fogja változtatni.
A kutatók megbeszélték egy veracruzi gazdával, hogy bizonyos területeken távolítsa el az epifitonokat, ahogyan szokta, de máshol hagyja meg őket, hogy így összehasonlíthassák a madárközösségeket. 24 Ahogy várható volt, azok a területek, ahol nem voltak epifitonok, kevésbé változatos madárközösséget tartottak fenn, míg az epifitonokkal megőrzött területek egész évben szignifikáns különbséget mutattak a madarak átlagos gyakoriságában. Nem meglepő, hogy a helyi madárfajok, melyekről ismert, hogy epifitonokat használnak fészkük alapja- ként, sokkal nagyobb számban fordultak elő azokon a területeken, ahol meghagyták az epifiton növényeket a fákon.
Ez az újszerű vizsgálat a kávéföldön élő madarak befogásával, megjelölésével, majd újbóli befogásával megmutatta, hogy az élőhely kiválasztása bizonyos madárfajok esetében köthető egyetlen függő változóhoz: az epifiton vegetáció jelenlétéhez vagy hiányához. A gyakori bozóttangara - egy madárfaj a Veracruz régióban, mely epifitonokban fészkel és keresi táplálékát - azokról a területekről, ahol nem voltak epifitonok, azokra a területekre költözött, ahol voltak. Egy másik madárfaj, az aranykoronás poszáta esetében, mely nem ilyen egyértelműen használja az epifiton részeket, nem volt megfigyelhető különbség abban, hogy milyen való- színűséggel költözik a kétféle helyszín között. 25 Így míg általánosságban az árnyékot adó fák élőhelyet nyújthatnak a madarak számára, a gazdák által alkalmazott eljárásokhoz kapcsolódó apró eltérések segíthetnek jobban megérteni az árnyékos rendszerű kávéültetvények természet- védelmi lehetőségeit általában, és azt is, hogyan érdemes gondozni őket.
AZ ÁRNYÉKOS KÁVÉÜLTETVÉNYEK MINT ÉLŐHELYEK INDIREKT ELŐNYEI
Az árnyékos rendszerek által nyújtott élőhelyekkel kapcsolatban szerzett ismeretek érdekfeszítő ökológiai összefüggésekre világítanak rá. A madarak és más élő szervezetek jelenléte az árnyékos kialakítású kávéföldeken olyan kapcsolódási pontokat és előnyöket jelent, melyek rendszerint nem jellemzőek vagy nem megfigyelhetőek a mezőgazdasági területeken. Ezek a kapcsolódások a szocioökonómiai jelenségektől a sokkal szigorúbban vett ökológiai jelenségekig értendők, mint például a fafajták összegyűjtése és elterjesztése a környező területeken.
Chiapasban egy nemrég végzett tanulmány megvizsgálta a genetikai állomány áramlását az őshonos, Melastomataceae családhoz tartozó alacsony növésű fafajta (Miconia affinis) esetében, és szoros kapcsolatokat tárt fel az árnyékos elrendezésű kávéültetvények és a közeli erdőrészek között. Az ültetvények nem csupán a genetikai kapcsolatok megerősítését szolgálják a folytatólagos élőhelyekkel, hanem egyenesen az erdő regenerációs forrásaként is szolgálhatnak. Tekintettel arra, hogy mind a helyi, mind a vándormadarak elszórják a Miconia affinis magjait, és a helyi méhek szükségesek a beporzáshoz, még fontosabbá válik a hagyományosan művelt, érintetlen kávéültetvények (azaz az árnyékos farmok) megtartása, mivel élhető területekként szolgálnak ezen élőlények számára. Az írók következtetése alapján „központi jelentőségű az árnyékos kávéültetvények ökológiai fontosságának hangsúlyozása, nem csupán az őshonos állatvilágnak biztosított menedék miatt, hanem az élőhelyek összeköttetésének és a genetikai állomány cserélődésének megőrzése miatt is, mely nélkülözhetetlen az őshonos fafajokkal történő újraerdősítéshez". 26
A méhek fontossága az eredményes kávétermelésben központi témává vált, amikor egy kutató a panamai Smithsonian Tropikus Kutatóintézetből megvizsgálta a nemzetközi statisztikákat, és összevetette a (véletlenül) betelepített afrikai méhek érkezésének idejével, amik keveredni kezdtek az amerikai kontinensen régóta meghonosodott európai méhpopulációkkal. Azt vette észre, hogy a méheknek részben szerepe volt az amerikai kontinens kávétermő vidékein az előző évszázad utolsó két évtizedében tapasztalható, több mint 50 százalékos terméshozam-növekedésben. 27 A tanulság itt is az, hogy az a típusú kávégazdálkodás, mely élhető környezetet teremt és tart fenn különböző élőlények számára - ez esetben a beporzók számára → pozitív eredményeket hozhat. Ezek az eredmények egybecsengenek más tanulmányokkal, melyeket a kávéval és a beporzókkal kapcsolatban végeztek olyan kávétermő vidékeken, 28 ahol az őshonos méhpopulációk szintén hozzájárultak a kávé beporzásához, és a méheknek az erdők maradványai és a változatos árnyékban termesztett kávé ültetvényei nyújtottak minőségi élőhelyet.
Érdemes azonban megemlíteni, hogy nem minden, kávévirágot beporzó méhfajta mutat hasonló reakciókat a kávéültetvény által nyújtott élőhellyel, vagy az azt körülvevő természeti környezettel kapcsolatban. Indonéziában Klein és munkatársai a beporzásért felelős méhek vizsgálatán keresztül nézték a kávé gyümölcstermését. 29 A ritka, magányos méhek több gyümölcstermésért voltak felelősek, mint a gyakoribb, közösségben működő méhek, és gyakrabban előfordultak azokon a területeken, ahol több volt a fény. A közösségben élő méhek ehhez képest nagyobb fajbéli diverzitást mutattak az erdők közelében. Az árnyékos kávérendszerek erdőhöz hasonló jellegzetességei miatt a közösségben élő méhek nagyobb változatosságára lehet számítani. A méhek gyümölcstermésre gyakorolt általános pozitív hatása miatt 30 az agroerdészeti kávéültetvények árnyékot adó fái nagy valószínűséggel növelhetik az általános gyümölcs-terméshozamot.
MADARAK, DENEVÉREK ÉS A BIOLÓGIAI KONTROLL
Ha feltételezzük, hogy az agroerdészeti rendszerű kávéföldek autentikus élőhelyként szolgálnak, elvárható, hogy ez a mezőgazdasági elrendezés némely tekintetben a természetes élőhelyekkel megegyező dinamikát fog mutatni. Az élő szervezetek számtalan módon állnak kapcsolatban egymással, ezek közül a legalapvetőbbek a táplálékláncon belüli kapcsolatok. Az árnyékos rendszerű kávéültetvényeken található madarakkal mint ragadozókkal foglalkozó tanulmányok megmutatják, hogy a hagyományos elrendezésű árnyékos farmokon sok bizonyítékot találhatunk ezekről a kapcsolatokról. 31
Kutatók egy csoportja, amely különböző szempontokból és megközelítésekből vizsgálta az árnyékos elrendezésű kakaó- és kávéültetvények jellegzetességeit, metaanalízist végzett negyvennyolc tanulmány adataiból. Az összes vizsgálat során hálóval zárták el a madarakat magától a haszonnövénytől vagy a lombkoronától is - ezeket az eljárásokat hasonlították össze a nyílt (hálót nem alkalmazó) művelési módokkal. Ezzel a metaanalízissel azt akarták kideríteni, hogy a madarak ragadozó tevékenysége milyen hatással van az ízeltlábúakra (rovarok, pókok stb.): (1) eltérő-e a cserjék szintjén, illetve a lombkoronában, (2) köthető-e a vándormadarak jelenlétéhez, és (3) kapcsolatban áll-e a madárfajok változatosságával és előfordulásuk gyakoriságával. 32
A Mexikó és Guatemala agroerdészeti kávéültetvényein végzett vizsgálatok adatainak összesítése után a szerzők arra jutottak, hogy az ízeltlábúak előfordulásának gyakorisága 46 százalékkal esett vissza a lombkorona rétegében, és 4,5 százalékkal a kávé szintjén. Ezen részadatok noha a tanulmányok száma alacsony - konzisztens mintázatot mutatnak, mely alapján a madarak hatása az ízeltlábúakra nagyobb a lombkorona rétegében.
Amikor az évszakok szerinti változásokat vizsgálták azzal, hogy a vándormadarak szerepét vet- ték figyelembe az ízeltlábúak mennyiségének tekintetében, nem találtak szignifikáns különbséget. A nagy (5 mm-nél hosszabb) ízeltlábúak esetében azonban a vándormadarak jelenléte befolyásolta számuk csökkenését. A csökkenés átlagban 36 százalékos volt a vándormadarak jelenléte mellett, ellenben csak 24 százalékos ott, ahol nem voltak jelen. 33 Ami a helyi madarakat illeti, egy Chiapasban végzett terepmunka tanulságai szerint a kávé feletti változatos lombkorona kedvezőbb feltételeket teremt a madarak táplálékszerzéséhez, mint a kevésbé árnyékos, egyszerűbb vegetációjú rendszerek. 34 Végeredményben a metaanalízisből származó adatok megerősítik azt a nézetet, mely szerint a madarak diverzitása fontosabb az ízeltlábúak számának csökkenése szempontjából, mint a madarak előfordulásának gyakorisága, illetve száma. 35
A madarak mint az ízeltlábúak fogyasztóinak szerepével kapcsolatban (azaz hogy ragadozók, és ezáltal potenciális biológiai kontrollfunkciót töltenek be) figyelemre méltó eredmények születtek egy Jamaicában, a Kék Hegység és a Kew Park térségeiben végzett kutatásból. A kutatók elzárták a madarakat a kávécserjéktől, hogy megvizsgálják, mennyiben játszhatnak szerepet a kávészú (Hypothenemus hampeii), Latin-Amerika brocájának vadászaiként, mely a kávé egyik legveszélyesebb kártevője. A madarak hozzáférhettek a kávénövények egy másik részéhez, melyet „kontrollcsoportként" használtak a terepmunkában. Azok a növények, amelyeket a madarak nem értek el, szignifikánsan fertőzöttebbek voltak a kávészúval, több volt a kávészúlárva, és nagyobb a kávégyümölcsökön okozott kár. A következtetések szerint a madarak meggátolják e rovarok elterjedését. Mintegy tizenhét fajta madarat azonosítottak a tanulmány során mint a kávészú ellenségeit, és mintegy háromnegyed részük újtrópusi migráns faj volt, melyek csak a telet töltötték a szigeten. Ezek közül három poszátafaj tűnt elsőrendű ragadozónak: a feketetorkú kékposzáta (Dendroica caerulescens), a legyezőfarkú lombposzáta (Setophaga ruticilla) és a prériposzáta (Dendroica discolor). A madarak előfordulásának gyakorisága és diverzitása pozitív kapcsolatban állt az árnyékréteg sűrűségével is. A kártevő pusztításából származó hasznot hektáronként átlag 75 dollárban állapították meg. Ez az első olyan tanulmány, melyben azt vizsgálták, milyen mértékben nyújthatnak a madarak ökológiai szolgálatokat azzal, hogy egy gazdasági szempontból fontos kártevő rovar biológiai kontrollágenseként lépnek fel. Ez összeköti az agroerdészeti kávéültetvények lombkoronájának ökológiai és gazdasági szem- pontból tapasztalható előnyeit azok természetvédelmi fontosságával is. 36
A denevérek szintén rovarokkal táplálkoznak. A legtöbb tanulmány, mely a rovarok számának változásait vizsgálta természetes ellenségeik jelenlétének függvényében, azzal a feltételezéssel élt, hogy ahol hálót használnak a madarak kávétól vagy a lombkoronától való távol tartásához, csak a madarak jelenléte vagy távolléte számít. De egy okosan megtervezett mexikói vizsgálat a denevérek rovarevőként betöltött szerepét kívánta hangsúlyozni azzal, hogy a hálót az egyes kávécserjékre csak nappal tették, hogy a madarakat távol tartsák, vagy csak éjjel, hogy távol tartsák a denevéreket, vagy éjjel és nappal, hogy kizárják a denevérek és a madarak jelenlétét is, míg hagytak egy kontrollterületet hálók nélkül. A madarak és a denevérek egyaránt fontos szerepet játszanak a rovarszint féken tartásában a kávérendszereken belül (ez egy árnyékos biofarm volt, több mint 120 madárfajjal és több mint 45 denevérfajjal): a denevérek is megjelentek a rovarok ellenőrzésében az egész éves adatok szerint, hozzájárulva a madarak szerepéhez. Az ízeltlábúak előfordulása azokon a növényeken, melyektől mind a madarakat, mind a denevéreket távol tartották, átlagban 46 százalékkal magasabb volt, mint a kontrollnövényeken. A legérdekesebb azonban az, hogy a denevérek hatása a rovarokra nagyobb volt az esős évszakban, amikor a hálónak tulajdonítható távollétük az ízeltlábúak számának 84 százalékos emelkedését eredményezte. 37
Tanulmányok, melyek különbséget tesznek a nappali és éjszakai ragadozók között, feltárják az árnyékos gazdálkodási rendszerek ökológiai szerepének összetettségét. A denevérek kártevő- pusztító szerepe jól ismert - és figyelembe véve a tényt, hogy számuk világszerte egyre csökken, egyértelműen kulcsfontosságú, hogy élhető közegeket tartsunk fenn számukra.
Egy metaanalízis, amelyet 27 olyan tanulmány adataival végeztek, melyek az árnyékos kávé- ültetvények szerepét vizsgálták a biodiverzitás megőrzésének szempontjából, felmérte ezen rendszerek kapacitását a változatos madár-, hangya- és fafajták fenntartásában. 38 A tanulmány középpontjában a földművelés intenzitásának növelése állt, ennek hatásaival a három említett rendszertani kategória változatosságára. Az adatok lehetővé tették a szerzők számára, hogy egy gazdálkodási indexet állítsanak fel az alapján, amennyire a tanulmányokban szereplő kávé- földeken a művelés intenzitását növelték. A művelés intenzitásának szintje nagyrészt követi a 7.1. ábrán bemutatott árnyékoltsági szinteket. A vegetáció számos jellemzőjét felhasználták az intenzitás szintjének meghatározásában, és a gazdálkodási index arányban volt a gazdálkodási intenzitással.
Nem meglepő, hogy a fafajták változatossága csökken a gazdálkodási index növekedésével. A növekvő intenzitás a madár- és hangyafajok számának csökkenésével jár a hangyák még érzékenyebbek a művelési módokra. Minden kávéművelési forma a hangyafajok számának csökkenését mutatta, mely együtt járt a madárfajok változatosságának csökkenésével is, kivéve a rusztikus, valamint a lombkorona szempontjából monokultúrával dolgozó rend- szerekben. 39 Az erdei madárfajok egyre csökkenő száma szignifikáns összefüggést mutat a gazdálkodási indexszel, mely arra utal, hogy minél intenzívebbek a földművelési technikák, annál több a veszteség.
Az egyik tanulság, amit ebből a tanulmányból nyerhetünk, a helyi madarak szerepére világít rá a vándormadarakéval szemben. A földművelés intenzitásának növelésével az őshonos madarak változatossága csökken ezzel szemben azonban a vándormadarak változatossága nem mutat jelentős csökkenést a gazdálkodási index növekedésével. Ettől függetlenül a vándormadárfajok száma csökken a legtöbb kávéültetvényen az erdőkhöz képest. 40
TANULSÁGOK A DÖNTÉSHOZÓK ÉS A FOGYASZTÓK SZÁMÁRA
Sok tanulmány, melyet az árnyékban termesztett kávéval és annak számos állatfaj számára élőhelyet biztosító tulajdonságaival kapcsolatban végeztek, alátámasztja a nézetet, mi szerint létezhet pozitív összefüggés a piac és a természetvédelem között. Ez azt jelenti, hogy bizonyos földművelési technikák változó mértékben eredményezhetik az élőhely védelmét és biztosítását. A mezőgazdasági tervezők és döntéshozók számára a kibocsátó országokban az árnyékban termesztett kávé kétféle haszonnal kecsegtet: szolgálhat földművelési stratégiaként, mely kiegészítő élőhelyet nyújt a természetes területek mellett (védett erdők, erdőmaradványok, folyó menti vagy ártéri erdők stb.), és emellett megélhetést biztosíthat azon családok ezreinek, akik közvetett vagy közvetlen módon a kávétól függenek. Azok az országok, amelyek fontosnak tartják a biodiverzitás megőrzését és a vidéki szegénység helyzetének javítását, az árnyékos kávé- ültetvények révén mindkét terület problémáira megoldást találhatnak. A fogyasztók számára az árnyékos kávé - különösen azon termékek esetén, amelyeket olyan árnyéktanúsítványokkal láttak el, mint a Madárbarát vagy az Esőerdő Szövetség Tanúsítványa - lehetőséget biztosít, hogy vásárlásukkal a jó földművelési gyakorlatokat alkalmazó termelőket támogassák. Ezek a földművelési eljárások mind a döntéshozók, mind a kávéfogyasztók számára lehetővé teszik a piac és a természetvédelem összekapcsolását.
Szólj hozzá