Mélyebbre ásva: kávétermesztés és terméshozam.
A fogyasztók által vásárolt kávé a Rubiacae botanikai családba, két fajhoz tartozó növény. Az arabika kávéként ismert Coffea arabicáról úgy tartják, a belőle készült ital minősége magasabb, mint a robuszta kávéként ismert Coffea canephordé. A megtermelt kávé legnagyobb része arabika, mely eredetileg Etiópia fennsíkjairól származik. A robuszta többek között az Elefántcsontpartról és a Közép-afrikai Köztársaságból származik, ahol az éghajlat melegebb és csapadékosabb.
Ahogy más növények esetében is, melyeket az ember elhozott eredeti termőhelyéről és a világ más részeire telepített, a kávé genetikai változatossága is meglehetősen szűkös. Először is az európaiak nem jöttek rá, hogy a származási hely Etiópia, nem Jemen. Ezért aztán a Jemenből érkező arabika a tizenhetedik században csupán két típusra korlátozódott, a typicára és a bourbonra, melyek abban az időben Jemenben megtermettek. A ma megtermelt, régi típusú kereskedelmi arabika változatok ezen két típus keresztezésének eredményei, valamint természetes mutációk. Ma a kávénemesítők épp csak kezdik felfedezni az arabikában rejlő hatalmas genetikai változatosságot számos etiópiai kávégyűjtő expedíció után, melyek kezdete az 1960-as évekre tehető. Növény- és maggyűjtemények találhatók Etiópiában, Brazíliában, Kolumbiában és Costa Ricán, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ezekben a gyűjteményekben nem kérdés, hogy léteznek olyan fontos vonások is, mint a koffeinmentesség, víz- és széltűrés, különleges ízbéli tulajdonságok, kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képesség, melyeket a huszonegyedik században vezetnek majd be a kereskedelmi változatok közé.
A Coffea canephora (robuszta) genetikai tökéletesítése sokkal később kezdődött, mint az arabikáé. A canephorával más diploid Coffea fajok is keresztezhetők, 1 de ezen fajok gyüjteményei nem olyan magas színvonalúak és jól osztályozottak, mint az arabika vagy a robuszta gyűjtemények.
A legtöbb kávét nem típus, hanem származás és fajta alapján árulják. Ez a szokás a kávétermesztő régiók és a pörköléssel foglalkozó, illetve fogyasztó országok közötti hagyományos távolságból, valamint a kapcsolat hiányából eredeztethető. A tény, hogy a legtöbb termesztőrégió csupán néhány típust állított elő, hozzájárult ahhoz az elképzeléshez, miszerint a bizonyos régiókból származó kávékhoz más-más ízbéli jellegzetességek társíthatók. A termesztők azonban kezdik kipróbálni a kávénemesítő programok által előállított legújabb típusokat, szem előtt tartva, hogy olyan kávé készülhessen belőlük, ami nagy valószínűséggel kereskedelmi változat- ként értékesíthető lesz. Noha tudvalévő, hogy a klíma, a növény gondozása és a kávégyümölcs feldolgozása mind jelentős hatással van a kávé ízére, a kávépörkölők a jövőben meglepődhetnek az új változatok jellegzetességein – ezek a kávébabok olyan tulajdonságokkal fognak rendelkezni, amelyeket hagyományosan nem társítanak az adott termesztői régióhoz, ahonnan a kávé érkezik.
Klíma
A kávé, ez az örökzöld trópusi növény sűrű lombozatú erdők alatt fejlődött ki, olyan területeken, ahol jellegzetesen enyhe a légmozgás. Az Egyenlítőtől távolabb eső régiókban csupán egy esős évszak van, míg az Egyenlítőhöz közelebb fekvő régiókra általában két esős időszak jellemző. A kávétermesztéshez elengedhetetlen feltétel a minimum évi 50 hüvelyk (1270 milliméter) csapadék. Azokon a területeken, ahol az esőzés nem elegendő, vagy a száraz évszak túl hosszú ahhoz, hogy rendszeresen lehessen leszüretelni az elvárt mennyiségű termést, a hiányzó folyadékmennyiség locsolással is pótolható. Ideális klímaviszonyok között a száraz évszak nyomást gyakorol a nyugvó rügyekre, így a virágzás egybeesik az esős évszakkal, és a kávégyümölcs a hűsebb, szárazabb időszakra nő meg és érik be. 2
Az arabika legjobban viszonylag alacsony (15 °C) és viszonylag magas hőmérsékleten (25 °C) terem meg. A robuszta jobban terem magasabb hőmérsékleten (24-30 °C). Mindezzel együtt az arabikát kereskedelmi méretekben néhány olyan területen termesztik, ahol a gyümölcs érése alatt a nappali hőmérséklet elérheti a 32 °C-ot. A termesztéshez legmegfelelőbb hőmérsékleti viszonyokat az Egyenlítőhöz közeli magaslatokban, illetve tengerszinthez közel, az Egyenlítőtől északra vagy délre 23° távolságon belül lehet találni. A magaslatokon, illetve a hegyekben termesz- tett kávé nem az alacsony légnyomás miatt terem jól, hanem a hőmérsékletnek köszönhetően, különösen a magas nappali hőmérséklet miatt. Van egy elméleti kapcsolat a tengerszint feletti magasság és az Egyenlítőtől való távolság között, mely meghatározza egy adott hely alkalmasságát arabika vagy robuszta termesztéséhez: minél távolabb kerülünk az Egyenlítőtől - még a trópusokon belül, hogy a cserjéket ne veszélyeztesse a fagy-, annál alacsonyabb kell, hogy legyen a tengerszinttől mért távolság az arabika számára. Hawaiin például 19-21 °-kal északra az Egyenlítőtől kiváló kávét lehet termeszteni a tengerszinttől egészen 610 m magasságig a passzátszélnek és az óceánközepi éghajlatnak köszönhetően.
Fényviszonyok
A kávétermesztéshez elengedhetetlen a napfény, még a vadon termő kávéhoz is annak eredeti, száraz erdei, cserjeszintre jellemző viszonyai közt. Ellentétben sok más gyümölccsel - az avokádóval, a banánnal, a makadámdióval, a mangóval vagy az ananásszal -, a kávé jól bírja az árnyékot. Ma termesztenek kávét árnyékos területeken, például Kenya, Kolumbia vagy Hawaii hegyein. A tengerszinthez közelebb, ahol naposabb és melegebb az idő, a kávét gyakran termesztik árnyékot adó fák alatt, amit árnyékban termesztett kávéként is ismernek. A kávénövény fotoszintézisével kapcsolatos vizsgálatok (a fotoszintézis a szén-dioxid és a napfény energiájának felhasználása a növekedéshez) feltárták, hogy a kávénövény leveleinek csupán a trópusi napfény 20-25 százalékára van szüksége, hogy maximálisan tudjanak működni. A további fényenergiát nem a fa tetején lévő levelek használják fel, hanem lehatol az alsóbb levelekhez. Az extra fény hatására a kávénövény rügyeiből több virág fakad, így több kávégyümölcs nő a cserjén. Ez látszólag előnyös helyzetet teremt a termesztő számára, hiszen több kávét tud leszüretelni az egy hektárra eső fákról, de ez nem mindig van így.
Tápanyagok
A fény és a szén-dioxid mellett a kávénak alapvető ásványi anyagokra is szüksége van a földből ahhoz, hogy termése legyen - különösen nitrogénre (N), foszforra (P), káliumra (K), és még legalább tíz másikra is. Bármely ásványi anyag hiánya okozhatja a termés mennyiségének és minőségének csökkenését. A nátrium, a foszfor és a kálium azok az anyagok, melyekre a növényeknek a legnagyobb mennyiségben van szükségük: a műtrágyákon számok szerepelnek, melyek jelzik ezen elemek százalékát a súlyhoz mérten. Egy hétköznapi, szintetikus (nem bio) kerti műtrágya- zsákon az állhat például, hogy 5-7-4 vagy 5:7:4. Ez azt jelenti, hogy a teljes 100 font súlyból (45 kg) 5 font (2,25 kg) nitrogéntartalmú nitrát, 7 font (3,15 kg) foszfát, mely foszfort tartalmaz, és 4 font (1,8 kg) kálium-karbonát, melyből a kálium nyerhető ki. A fennmaradó súly töltőanyag.
Amikor a kávét leszüretelik, az alapvető ásványi anyagokat vonják el a növénytől. A zöld kávé minden egyes tonnája 90 font (40,5 kg) nitrogént, 5 font (2,25 kg) foszfátot és 80 font (36 kg) káliumot von el. Ha a leszüretelt kávégyümölcs húsát és a pergamenhéjat nem forgatják vissza az ültetvény földjébe, összesen 130 font (58,5 kg) nitrogén, 8 font (3,6 kg) foszfor és 130 font (58,5 kg) kálium vész el a földből.
Ha a termesztő meg akarja őrizni a cserjék egészségét, és évről évre ugyanannyi termést akar betakarítani, ezeket az ásványi anyagokat vissza kell juttatni. Visszajuttatásuk lehetséges szintetikus műtrágya vagy természetes trágya formájában: a cserjének nem számít, melyik, amíg hasznosítható formában tud hozzájutni - lásd bio lejjebb. Példaképpen: az ásványi anya- gok mennyisége, amiket egy tonna zöld kávébab gyümölcshúsával elveszítünk, annyi, mint 5000 font (2250 kg) természetes trágya. Ilyen természetes trágya lehet az ültetvényről származó termokomposzt és a lemetszett faágak, melyek ásványianyag-tartalma a legjobb esetben 2,5% nitrogén, 2% foszfor és 1,5% kálium. Ugyanennyi nitrogén található 650 font (292,5 kg) 20:5:20 NPK műtrágyában. Sokkal nagyobb mennyiségű természetes trágya (komposzt) szükséges ahhoz, hogy a műtrágyában megtalálható mennyiséget helyettesítsük. Ezek a mennyiségek KIZÁRÓLAG az 1000 font (450 kg) kávébabbal elvesztett ásványi anyagokra vonatkoznak. További ásványi anyagok, így még több műtrágya/komposzt szükséges a levelek, gyökerek, ágak és a gyümölcshús kitermeléséhez.
Növekedés és terméshozam
A arabika cserjét rendszerint magról hajtatják. A csemete kezdetben egy szárat egy szárat (függőleges irányban) és leveleket növeszt; ahogy növekszik, ágak bújnak ki a függőleges szárból (oldalirányban). A virágok, melyekből a kávécseresznye lesz, az ágakon nőnek, nem a függőleges száron. A virágok azokon az ágakon jelennek meg először, ahol a levelek már egyévesek. Az egyéves levelek után következik az ág legfiatalabb része: itt jelennek meg az új levelek az adott évben, virágok és kávégyümölcs a következőben.
A kávétermést általában adott területre eső tömegben fejezik ki: például zöld kávébab termés kilogrammja egy hold földön. Azok a termesztők, akik a cseresznyét is eladják, terményüket az egy holdra eső cseresznye kilogrammjával számolják. 10 000 font (4500 kg) cseresznye holdanként jó termésnek számít: a típustól függően ez 2000 font (900 kg) zöld kávébabot jelent holdanként. Mitől függ a terméshozam? Az egy holdra eső cserjék számától, a cserjék szárainak számától, az egy száron lévő, cseresznyét termő oldalágak számától, az oldalágon lévő gyümölcs- fürtök számától, a gyümölcsfürtben lévő gyümölcsök számától, a gyümölcsben lévő magok (zöld kávébabok) számától (általában kettő) és a kávébabok átlagos súlyától. Számos feltétel csökkenti a terméshozamot:
• Gyöngykávé: megjelenése nagyrészt genetikai feltételektől függ, mert csak egy érett mag lesz minden egyes cseresznyében; ez bármelyik kávéfajtánál előfordulhat.
• A bütykök közötti távolság, az ág hosszúsága a levelek között: a növény erőforrásait több fa előállítására fordítja a fürtök között, nem több gyümölcsre.
• Az új levelek kevés fényt kapnak, akár felhős időjárás, a hegy árnyékolási viszonyai vagy a fák által adott árnyék miatt. Ennek következtében kevesebb lesz a virág, azaz a kávébab is.
• Áradás és az ásványi anyagok egyensúlyának felbomlása.
A kávécserje általában nem dobja le fiatal gyümölcseit, ha túl sok van az ágon. Más fák, mint a mangó vagy az almafa, teremhet túl sok gyümölcsöt, de ledobja őket, mielőtt beérnének, mintha „tudná, hogy nem tudja megérlelni őket a hozzáférhető szűkös víz- és ásványianyag- forrás mellett. Az Amerikai Egyesült Államok északi részén ezt júniusi gyümölcshullásnak nevezik. A kávécserjék esetében azonban a gyümölcsöké az elsőbbség a gyökerek által felszívott tápanyagok felhasználásában. Így aztán függetlenül attól, hogy mennyi fény, víz vagy ásványi anyag áll rendelkezésre, a cserje meg fogja próbálni beérlelni a gyümölcsöket. Ha kevés tápanyagot szívott fel a gyümölcsök, új levelek és ágak növesztéséhez, akkor csak a cseresznyéket fogja beérlelni. Ha ez bekövetkezik - azaz nem nőnek új oldalágak, sem új levelek -, akkor a következő évben nem lesznek virágok és cseresznye. Ezt a jelenséget hívják váltakozó termésnek: az egyik évben nagy lesz a terméshozam, de az ágak keveset nőnek, a rá következő évben pedig kevés gyümölcs terem, de az ágak sokat nőnek, és a körforgás így megy tovább. Ha a tápanyag mennyisége már az évad korai szakaszában elégtelen, akkor a gyümölcsök szükségleteit a levelekben, az ágakban, a szárakban és a gyökerekben tárolt ásványi anyagok elégítik ki. Ennek eredményeképpen az ágakon, ahol gyümölcsök vannak, elpusztul az összes levél. Végül ezek az ágak is elkezdenek elpusztulni, a csúcstól kezdve a szár felé haladva. Ebben a lassú elhalásban nemcsak a következő év termése veszik oda, hanem az adott évi termés is veszélybe kerül.
Sok kutatást végeztek már a műtrágyák/komposzt felhasználásával, a vízzel, a kártevőkkel, a metszéssel és a fényviszonyokkal kapcsolatban, hogy segítsék a termesztőket évről évre hasonló terméshozamot elérni. A termesztők számára a műtrágyák megjelenéséig lehetetlen volt magas terméshozamot elérni zöld kávébabból azokról a cserjékről, amelyek közvetlen napfénynek voltak kitéve. A napfényes, forró vidékeken élő farmerek rendszerint árnyékban termesztették a kávét. A fák adta árnyék alacsonyan tartotta a terméshozamot, de az ásványianyag-szükségleteket is, ami azt jelentette, hogy nem kellett annyi trágyát vagy talajtakarást használni. Amint hozzáférhetővé váltak a műtrágyák, sok gazda - gyakran az agronómusok vagy a kormányok biztatására - elkezdte kivágni az árnyékot adó fákat, és műtrágyát használni a magasabb terméshozam érdekében. Ez a gyakorlat általában kevesebb költséggel és munkával járt, mint az ásványi anyagból ugyanannyit tartalmazó biotrágya és az árnyékot adó fák leveleinek hasznosítása tápanyagforrásként. De a műtrágyát a farmon kívülről kellett beszerezni, ami a termesztőket egy távoli, kiszámíthatatlan és gyakran kegyetlenül drága piacnak tette kiszolgáltatottá.
Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején egy
aktivistaprogram alakult az árnyékos termesztés népszerűsítéséért.
Kezdetben nem a kávéminőség javítása volt az elsődleges
céljuk, az árnyékot inkább azért szorgalmazták, hogy
elősegítsék az Amerikai Egyesült Államokba érkező
vándormadárfajok fennmaradását, és visszaszorítsák a műtrágya
és az egyéb agrokemikáliák használatát. Az alacsonyabb
terméshozamért cserébe a gazdák bíztak benne, hogy a
tanúsítványok rendszerén keresztül prémium árat kapnak majd
termékükért. Ahogyan a későbbi fejezetekben is látjuk, ez az
elképzelés gyakran nem hozta meg a várt eredményeket.
A terméshozam az egyik legbonyolultabb kérdés a mezőgazdaságban. Az ember a mezőgazdaságot saját jólétére gondolva találta fel, nem a növények érdekében. A termés, amit várunk, néha a virág, mint az orchidea; néha a kéreg, mint a fahéj; néha a gyümölcs, mint a banán; néha a gyökér, mint a répa; a szár, mint az ananász; és lehet a mag is, mint a kávé esetében. A termés- hozamot meghatározza a genetika, a klíma, a gazdálkodás módja, a fény, a tápanyagok, a kártevők és a betegségek. Röviden tehát nagyon sok összetevő okozza a terméshozam komplexitását a kávé esetében. Erre gondolva a kávétermesztőknek sok mindent figyelembe kell venniük – így azt is, hogy ha több gyümölcsöt szednek le a cserjékről, azzal együtt az a tápanyagmennyiség is nő, amit vissza kell juttatni a földbe.
JEGYZETEK
1. Minden, a Coffea nemzetségbe tartozó fajnak két kromoszómakészlete van. Az egyetlen kivétel a Coffea arabica, ami négy kromoszómakészlettel rendelkezik. Általában ahhoz, hogy a fajok sikeresen keveredjenek egymással, ugyanolyan számú kell, hogy legyen a kromoszómakészletük.
2. Miután a rügyek a kávénövényen kifejlődtek, nyugalmi szakaszba lépnek, és száraz időszakra van szükségük, mielőtt kinyílnának. Elegendő csapadék előfordulása megtörheti a nyugalmi periódust.
Szólj hozzá